Molnár József: Kemény János
Gyöngyös város Önkormányzata élén 1848. július 27-től 1950.
október 22-ig választott polgármesterek álltak.
Kemény János a XIX. század végén és századunk első két
évtizedében volt városunk meghatározó személyisége, tisztviselője, majd
polgármestere. Munkájával Gyöngyöst a kor színvonalának megfelelő fejlettségi
szintre emelte.
 |
| Kemény János |
Kemény János 1855. május 26-án Gyöngyösön a Kálvária parton
született. Apja Kemény Lipót birtokos, édesanyja Cudkya Anna volt. Elemi
iskoláit és a gimnázium 6 osztályát Gyöngyösön végezte, tanulmányait Miskolcon
folytatta, itt is érettségizett. Jogot Pesten tanult, 1879-ben államtudományi
vizsgát tett. Ezután gyöngyösi és a környéken lévő birtokán gazdálkodott. Megnősült,
Horváth Zsigmond gyöngyösi ügyvéd Sarolta nevű leányát vette feleségül. Házasságukból
1 fiú, Ödön született. Az 1880-as évek elején másfél éven át békebíró is volt
Gyöngyösön. Gazdasági gépek tervezésével kezdett foglalkozni, ezért két évet
töltött a kassai mezőgazdasági akadémián. Nógrád megyében 5 ezer holdas
birtokot bérelt, itt nagy beruházásokat eszközölt. Az első évi termése leégett,
biztosítása nem volt. Ezt még tetézte, hogy egy régen húzódó perében vesztett
és a gazdag ember tönkrement. 1892-ben Közügyek címen vegyes tartalmú hetilapot
szerkesztett, Kreit Gyulával, a lap 1894. évi megszűnéséig. A lapot Gyöngyösön
Herzog Ernő Ármin nyomdájában nyomtatták.
1892-ben Kemény János Gyöngyös város szolgálatába lépett,
közgyám, városi tanácsos, majd árvaszéki ülnök lett. Mint tanügyi előadó és
iskolaügyi tanácsos Balogh Gyula polgármesterrel együtt hosszú tárgyalás után
megnyerte a helyi egyházak (római katolikus, református, zsidó) támogatását és
nagymértékben hozzájárult a gyöngyösi városi és egyházi iskolák 1894. április
29-i állami kézbe (államosítás) való adásában. Igen nagy szerepe volt a városi
gimnázium 1898. május 29-i államosításában is.
1883-1890. között a filoxéra kipusztította a gyöngyösi és a
környékbeli szőlőket, mely a város szőlőtermelésből élő lakosságát szinte
tönkretette. A válság a legjobban a kevés szőlőterülettel bíró kapásokat és a
nincstelen napszámosokat sújtotta. Kemény János, mint a mezőgazdasághoz jól
értő városi tanácsos javaslatára a föld nélküli szőlőmunkások a város ingatlan
földjeiből egy-kettő-három hold szőlőtelepítésre alkalmas haszonbérleteket
kaptak, melyen csemegeszőlőt telepítettek és így munkához jutottak.
Már említettem, hogy Kemény János mezőgazdasági gépek
tervezésével foglalkozott, hogy megkönnyítse a nehéz fizikai munkát és a
mezőgazdasági termelést jövedelmezőbbé tegye. A Gyöngyösi Városi
Képviselőtestület 1897. szeptember 27-i közgyűlésén egy Memorandumot intézett a
képviselőkhöz, melyben tervrajzok alapján bemutatta, hogy milyen mezőgazdasági
gépeket tervezett 12 éven át. Ezek a következők: emberi erőre kaszálógépet, egy
kaszáló és marokszedő gépet, továbbá két különböző szénaforgató gépet. Lóerőre
tervezett (persze ennek működtetésére is kellett ember) egy kaszáló, egy egyetemes
kévekötő aratógépet és egy gyűjtőgépet. Előállításuk aránylag nem került volna
sokba, számítása szerint 70 és 120 forint körüli összegbe. Nem tudjuk, hogy e
tervekből csak egy is megvalósult-e?
Kemény Jánost az 1900-as évek elején családi tragédiák
érték. 1903. szeptember 3-án meghalt a felesége, pár éven belül elvesztette
főhadnagy rendfokozatú Ödön fiát is. 1905. december 23-án megnősült, feleségül
vette a néhai Jetthléry Gyula tarnabodi községi jegyző Eleonóra nevű lányát.
1908. április 30-án a városi képviselőtestület polgármesterré
választotta. Kemény programjában újításokat ígért: új modern várost, melynek
van jó ivóvize, csatornázása, járható egyenes utcái, egészségügyi
követelményeknek megfelelő vágóhídja, ellenőrzés alatt álló piaca.
Kemény polgármester a városban folyó építési munkákról a
Gyöngyösi Kalendárium 1909, évfolyamában A jövő kilátásai címen beszámolt a
város lakosságának. Elkészült négy utca, két tér aszfaltozása, aszfaltjárdák
készültek, megoldották a város belterületének vízelvezetését, két vasbeton szerkezetű
híd épült a Nagypatakon, ezen kívül villanyvilágítást is kapott a város,
továbbá temetői szabályrendelet is készült. Területet adott a város a MÁV-nak a
pályaudvar és a teherpálya rész bővítéséhez. Meg kell oldani a vízkérdést, mert
csak pár kút vize iható a városban. A további munkák elvégzéséhez kéri a
lakosság segítségét.
A polgármester a Gyöngyösi Kalendárium 1911. évfolyamában
Gyöngyös a múltban, a jelenben és a jövőben c. tanulmányában először a város
múltjáról szól: a járhatatlan utakról, a közvilágítás hiányosságáról, az
államosítás előtti iskolaügyről, a város kútjairól. Szól a jelenről: a
villanyvilágításról (közvilágítás), az új aszfalt utakról, járdákról,
csatornákról (felszíni víz elvezetése a belvárosban), továbbá a városi földutakat
makadám utak váltják fel (a város vett egy úthengert). Makadám utak vezetnek a
szomszédos falvakba is. Kitisztították a kutakat, több újat is ástak így több
vízhez jutott a lakosság. Említi az új iskolaépületek elkészültét is, melyet az
államosítással vállalt a város. Még nem megfelelő körülmények között működik a
vágóhíd, a piaci húsárulás sem rendezett. A városháza ügyét is rendezni kell (a
régi eredeti városházában, illetve a fiókvárosházán, a volt gimnázium, ma
Zeneiskola épületében voltak a városi hivatalok). Vasúti érdekeink címen arról
szól, hogy Gyöngyöst be kell kapcsolni az új vasúti hálózatba. Új vágóhidat,
húscsarnokot kell építeni. Meg kell oldani a vízkérdést, ha másképp nem lehet,
artézi kutakat kell fúrni. Színházépületet kell emelni, a Járásbíróság új
épülete a vásártéren épül meg (1913-ban elkészült). A városnak javadalmi
hivatalt kell felállítania.
A Gyöngyösi Kalendárium 1913. évi számában Vasúti érdekeink
címen arról ír Kemény János, hogy Gyöngyöst vasúti csomóponttá kell kiépíteni,
szorgalmazza a Gyöngyös-Szurdokpüspöki, illetve az Ózd-Gyöngyös-Hatvan
vasútvonal megépítését, a gazdasági élet fejlődésének elősegítése miatt.
A város gazdasági fejlődését megakasztotta az I. világháború
(1914-1918) és az 1917. május 21-i tűzvész elpusztította a város középső,
legértékesebb részét. Ekkor Kemény polgármester már 62 éves, helytállásáról a
tűzvész idején és az utána következő helyreállítási munkák során végzett
tevékenységéről feltétlen szólni kell.
 |
| Gyöngyös az 1917-es tűzvész előtt |
Kemény János nagy tűzben tanúsított tevékenységét a városi
közgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg: ... „Megállapítjuk, hogy a tűzvész
alkalmával kivette részét Kemény János polgármester a vagyonmentésben is.
Intézkedett a hivatalos iratok megoltalmazása iránt, ötödmagával órákon át
védte és meg is oltalmazta a lángtengerrel körülvett városi félszerben
elhelyezett 900 métermázsa rézgálicot, védelmezte a hivatalos helyiségeit, az
égő városházi ablakok és a szintén tüzet fogott erkély tüzét saját kezeivel
oltotta el, mikor pedig látta, hogy hivatali helyiségét tovább védeni képtelen,
a lángtengeren, életét veszélyeztetve áttört, tűzoltó szereket és vizet
szerzett az oltáshoz és így az ő érdeme, hogy a városháza és az abban lévő
iratok megmentettek a pusztulástól."
A tűzvész után május 23-án IV. Károly magyar király és
felesége Zita királyné meglátogatta a leégett várost. A királyi pár látogatását
- adomaszerűen - így írja le dr. Harrer Ferenc Gyöngyös későbbi újjáépítési
kormánybiztosa: ... „Az udvari különvonatot természetesen a polgármesteri pár
várta. A szalonkocsiból kilépő királyt a város első embere fogadta, a királynét
a polgármester asszony. Ez utóbbi odaszaladt Zita királyné elé és ... udvari
bók helyett magához öleli, arcon csókolja jobbról - balról mondván: Isten
hozott kedvesem"! ...
Dr. Harrer 1917. június 17-én érkezett Gyöngyösre
szaktanácsadóival együtt a leégett város megsegítésére összehívott
értekezletre, mint a Magyar Városok Kongresszusának megválasztott ügyvezetője.
Ezen az értekezleten a polgármester átadott Harrernek egy közel 50 tételt
felölelő kérdéscsomagot, melyet Barna Dezső városi főmérnök és Légmány Imre
műszaki tanácsos az egri Állami Építészeti Hivatal vezetője állított össze.,
áttekintés végett, mely az eljövendő újjáépítésre vonatkozik. Az értekezlet
végén a polgármester átadott dr. Harrernek egy iratot, melyet a
képviselőtestület a Városok Kongresszusához intézett, melyben kormánybiztos
kinevezését kéri, a gyöngyösiek szerették volna ha e tisztséget dr. Harrer
vállalja el. A fővárosban is ezt kérték tőle, aminek ő eleget tett.
 |
| Kemény János |
A Gyöngyösi Tűzvész emlékére Gyöngyösi Phőnix címen 1918-ban
egy emlékkönyvet adtak ki. Kemény János polgármester e könyvben Jelen, múlt,
jövő címmel 10 pontban foglalta össze a város újjáépítésével kapcsolatos
gondolatait. Ez eredetileg az 1917. július 1-i képviselőtestületi ülésen
elhangzott bevezető beszéde, ekkor mutatkozott be a testületnek dr. Harrer
kormánybiztos. Nem célunk, hogy részletezzük a polgármester újjáépítéssel
kapcsolatos tevékenységét, de mindenben segítette a kormánybiztos és Warga
László - ő készítette a város újjáépítési tervét - munkáját.
Kemény János az 1918-1919. évi forradalmak alatt is
szolgálta a várost. 1918. november 1-én a polgármester, dr. Bozsik Pál felsővárosi
plébános és dr. Hakker Béla főügyész a városi polgárokból és a csendőrségből
megszervezték a Polgárőrséget a rend fenntartására. Kemény polgármester részt
vett a Nemzeti Tanács munkájában, elnöki tisztségéről 1918. december 18-án
lemondott. A polgármester 1918. november-1919. március eleji időszak
pártküzdelmeiben nem vett részt, mindig a város ügyeit tartotta szem előtt.
1919. március 11-én Kemény János lemondott polgármesteri tisztségéről, melyet a
Néptanács (a kormány 1919. február 15-i rendelete értelmében a
képviselőtestület helyébe lépett) el is fogadott.
A Tanácsköztársaság idején Kemény János sok zaklatásnak volt
kitéve. Lakására sok városi iratot hazavitt és sértetlenül megőrizte azokat a
Tanácsköztársaság bukásáig. A Gyöngyösi Forradalmi Törvényszék 1919. április
24-én ellenforradalmi megmozdulástól tartott, ezért a város 14 gazdag előkelő
polgárát, köztük Kemény Jánost is letartóztatta és a Járásbíróság épületébe
zárta. Közel egy hét fogva tartás után engedték őket szabadon.
Kemény János nyugalmazott polgármester a Tanácsköztársaság
bukása után 1919. augusztus elején újból a város élére állt. A román megszállás
alatt sok erényt, tapintatot, alkalmazkodást és furfangot igénylő szolgálatot
tett a város népének. Novemberben nyugalomba vonult, utódjául a
képviselőtestület 1919. november 11-én Dr. Puky Árpád ügyvédet választotta meg.
A városi képviselőtestület jegyzőkönyvben örökítette meg Kemény János
polgármester tevékenységét:
„A város közönségének mindenkor és mindenben hasznára volt,
utcáinak aszfaltozása, makadám burkolattal való ellátása, kő és betonhídjai
építése, esővíz csatornáink és villanyvilágítás létesítése, mind-mind az ő
hathatós közreműködésével és legtöbb esetben az ő kezdeményezésére létesültek,
miáltal Gyöngyös városában a közlekedés nehézségei megszűntek".
1920. májusában a város közönsége hálája jeléül Kemény János
volt polgármesternek díszalbumot ajándékozott. Érdemei között megemlítik, hogy
a román megszállás idején megakadályozta, hogy az idegen katonák a lakosságtól
gátlástalanul javakat (értékeket) vigyenek el, továbbá hogy a Gyöngyöshalász
határában az ő munkássága eredményeképpen találták meg a város részére nagy
kincset jelentő artézi vizet.
Már említettem, hogy Kemény János sok cikket írt a helyi újságokban,
a Gyöngyösi Kalendáriumokban, sőt fiatalabb éveiben saját heti újságot is
szerkesztett. Egy vallásos tárgyú könyvet is írt, mely Ünnepnapok címen
1929-ben saját kiadásában jelent meg. A 491 oldalas könyv a katolikus
ünnepekhez kapcsolódó vallásos elmélkedéseket tartalmaz. Alcíme: „Imád az
Isten, szeresd a hazát. Imák és elmélkedések figyelemmel a családok és az ifjú
nemzedék valláserkölcsi érdekeire." Könyvét dr. Serédi Jusztiniánnak,
Magyarország hercegprímásának ajánlja. A könyv Serédi prímás (1927-1945)
előszavával jelent meg. A hercegprímás a könyvet, mint értékes vallásos művet
adta át XI. Pius pápának. (1922-1939).
Kemény János Ünnepnapok c. könyve kiadásának fedezetéül
lekötötte nyugdíját, ezért életének utolsó éveiben, melyet a fővárosban
töltött, kenyérgondjai voltak. 1935. augusztus 9-én hosszú betegség után
Budapesten halt meg. A fővárosból augusztus 10-én, szombaton szállították haza
holttestét Gyöngyösre. A város saját halottjaként temettette el. Augusztus
13-án reggel 6 órakor a Ferencrendiek, 8 órakor a Szent Bertalan templomban
volt a gyászmiséje, ezeken sok gyöngyösi lakos vett részt. Temetése 1935.
augusztus 14-én délután 4 órakor volt a Szent Bertalan templom előtti téren. A
képviselőtestület nevében dr. Náray Béla városi főügyész mondott emlékbeszédet.
Ezután a temetési menet a Felsőrészi temetőben lévő családi sírbolthoz ment. A
sírnál Vas Pál igazgató, a Gyöngyösi Bank Rt. nevében - a banknak 25 évig volt
az igazgatósági tagja - vett örök búcsút a város nagy halottjától.
Kemény János Gyöngyösért a XIX. század végén és a XX. század
első két évtizedében mint gazdag polgár, városi tisztviselő és mint
polgármester hallatlanul sokat tett. Elfogadhatjuk dr. Náray emlékbeszéde
értékelését... „Kemény János polgármester egy csúnya falut vett át, midőn
polgármesterré választották, s ő ezt a falut elindította a fejlődés útján, hogy
igazi várossá és kultúrközponttá váljék." ...Röviden: villanyvilágítás,
aszfaltozás, makadám utak, kő és betonhidak a Nagypatakon, csapadékvíz
elvezetés, artézi víz, közreműködés az 1917. évi tűzvészben és utána az
újjáépítésben Kemény polgármesteri tevékenysége. A modern Gyöngyöst ő
teremtette meg. Nevét nem viseli sem utca, sem tér, emléktáblája sincs,
alkotásai beszélnek róla. A mai gyöngyösiek még a nevét sem ismerik. Igazi régi
vágású gyöngyösi polgár volt. Emlékeznünk kell rá, példaképünk lehetne.
(Kemény János 1908-tól az 1920-as megszűntetésig volt az
Akácz a Mátraalján szk. páholy tagja. – a szerk.)
