2013. július 25., csütörtök

Molnár József: Kemény János

Molnár József: Kemény János

Gyöngyös város Önkormányzata élén 1848. július 27-től 1950. október 22-ig választott polgármesterek álltak.
Kemény János a XIX. század végén és századunk első két évtizedében volt városunk meghatározó személyisége, tisztviselője, majd polgármestere. Munkájával Gyöngyöst a kor színvonalának megfelelő fejlettségi szintre emelte.
Kemény János
Kemény János 1855. május 26-án Gyöngyösön a Kálvária parton született. Apja Kemény Lipót birtokos, édesanyja Cudkya Anna volt. Elemi iskoláit és a gimnázium 6 osztályát Gyöngyösön végezte, tanulmányait Miskolcon folytatta, itt is érettségizett. Jogot Pesten tanult, 1879-ben államtudományi vizsgát tett. Ezután gyöngyösi és a környéken lévő birtokán gazdálkodott. Megnősült, Horváth Zsigmond gyöngyösi ügyvéd Sarolta nevű leányát vette feleségül. Házasságukból 1 fiú, Ödön született. Az 1880-as évek elején másfél éven át békebíró is volt Gyöngyösön. Gazdasági gépek tervezésével kezdett foglalkozni, ezért két évet töltött a kassai mezőgazdasági akadémián. Nógrád megyében 5 ezer holdas birtokot bérelt, itt nagy beruházásokat eszközölt. Az első évi termése leégett, biztosítása nem volt. Ezt még tetézte, hogy egy régen húzódó perében vesztett és a gazdag ember tönkrement. 1892-ben Közügyek címen vegyes tartalmú hetilapot szerkesztett, Kreit Gyulával, a lap 1894. évi megszűnéséig. A lapot Gyöngyösön Herzog Ernő Ármin nyomdájában nyomtatták.

1892-ben Kemény János Gyöngyös város szolgálatába lépett, közgyám, városi tanácsos, majd árvaszéki ülnök lett. Mint tanügyi előadó és iskolaügyi tanácsos Balogh Gyula polgármesterrel együtt hosszú tárgyalás után megnyerte a helyi egyházak (római katolikus, református, zsidó) támogatását és nagymértékben hozzájárult a gyöngyösi városi és egyházi iskolák 1894. április 29-i állami kézbe (államosítás) való adásában. Igen nagy szerepe volt a városi gimnázium 1898. május 29-i államosításában is.
1883-1890. között a filoxéra kipusztította a gyöngyösi és a környékbeli szőlőket, mely a város szőlőtermelésből élő lakosságát szinte tönkretette. A válság a legjobban a kevés szőlőterülettel bíró kapásokat és a nincstelen napszámosokat sújtotta. Kemény János, mint a mezőgazdasághoz jól értő városi tanácsos javaslatára a föld nélküli szőlőmunkások a város ingatlan földjeiből egy-kettő-három hold szőlőtelepítésre alkalmas haszonbérleteket kaptak, melyen csemegeszőlőt telepítettek és így munkához jutottak.
Már említettem, hogy Kemény János mezőgazdasági gépek tervezésével foglalkozott, hogy megkönnyítse a nehéz fizikai munkát és a mezőgazdasági termelést jövedelmezőbbé tegye. A Gyöngyösi Városi Képviselőtestület 1897. szeptember 27-i közgyűlésén egy Memorandumot intézett a képviselőkhöz, melyben tervrajzok alapján bemutatta, hogy milyen mezőgazdasági gépeket tervezett 12 éven át. Ezek a következők: emberi erőre kaszálógépet, egy kaszáló és marokszedő gépet, továbbá két különböző szénaforgató gépet. Lóerőre tervezett (persze ennek működtetésére is kellett ember) egy kaszáló, egy egyetemes kévekötő aratógépet és egy gyűjtőgépet. Előállításuk aránylag nem került volna sokba, számítása szerint 70 és 120 forint körüli összegbe. Nem tudjuk, hogy e tervekből csak egy is megvalósult-e?
Kemény Jánost az 1900-as évek elején családi tragédiák érték. 1903. szeptember 3-án meghalt a felesége, pár éven belül elvesztette főhadnagy rendfokozatú Ödön fiát is. 1905. december 23-án megnősült, feleségül vette a néhai Jetthléry Gyula tarnabodi községi jegyző Eleonóra nevű lányát.
1908. április 30-án a városi képviselőtestület polgármesterré választotta. Kemény programjában újításokat ígért: új modern várost, melynek van jó ivóvize, csatornázása, járható egyenes utcái, egészségügyi követelményeknek megfelelő vágóhídja, ellenőrzés alatt álló piaca.
Kemény polgármester a városban folyó építési munkákról a Gyöngyösi Kalendárium 1909, évfolyamában A jövő kilátásai címen beszámolt a város lakosságának. Elkészült négy utca, két tér aszfaltozása, aszfaltjárdák készültek, megoldották a város belterületének vízelvezetését, két vasbeton szerkezetű híd épült a Nagypatakon, ezen kívül villanyvilágítást is kapott a város, továbbá temetői szabályrendelet is készült. Területet adott a város a MÁV-nak a pályaudvar és a teherpálya rész bővítéséhez. Meg kell oldani a vízkérdést, mert csak pár kút vize iható a városban. A további munkák elvégzéséhez kéri a lakosság segítségét.
A polgármester a Gyöngyösi Kalendárium 1911. évfolyamában Gyöngyös a múltban, a jelenben és a jövőben c. tanulmányában először a város múltjáról szól: a járhatatlan utakról, a közvilágítás hiányosságáról, az államosítás előtti iskolaügyről, a város kútjairól. Szól a jelenről: a villanyvilágításról (közvilágítás), az új aszfalt utakról, járdákról, csatornákról (felszíni víz elvezetése a belvárosban), továbbá a városi földutakat makadám utak váltják fel (a város vett egy úthengert). Makadám utak vezetnek a szomszédos falvakba is. Kitisztították a kutakat, több újat is ástak így több vízhez jutott a lakosság. Említi az új iskolaépületek elkészültét is, melyet az államosítással vállalt a város. Még nem megfelelő körülmények között működik a vágóhíd, a piaci húsárulás sem rendezett. A városháza ügyét is rendezni kell (a régi eredeti városházában, illetve a fiókvárosházán, a volt gimnázium, ma Zeneiskola épületében voltak a városi hivatalok). Vasúti érdekeink címen arról szól, hogy Gyöngyöst be kell kapcsolni az új vasúti hálózatba. Új vágóhidat, húscsarnokot kell építeni. Meg kell oldani a vízkérdést, ha másképp nem lehet, artézi kutakat kell fúrni. Színházépületet kell emelni, a Járásbíróság új épülete a vásártéren épül meg (1913-ban elkészült). A városnak javadalmi hivatalt kell felállítania.

A Gyöngyösi Kalendárium 1913. évi számában Vasúti érdekeink címen arról ír Kemény János, hogy Gyöngyöst vasúti csomóponttá kell kiépíteni, szorgalmazza a Gyöngyös-Szurdokpüspöki, illetve az Ózd-Gyöngyös-Hatvan vasútvonal megépítését, a gazdasági élet fejlődésének elősegítése miatt.
A város gazdasági fejlődését megakasztotta az I. világháború (1914-1918) és az 1917. május 21-i tűzvész elpusztította a város középső, legértékesebb részét. Ekkor Kemény polgármester már 62 éves, helytállásáról a tűzvész idején és az utána következő helyreállítási munkák során végzett tevékenységéről feltétlen szólni kell.
Gyöngyös az 1917-es tűzvész előtt
Kemény János nagy tűzben tanúsított tevékenységét a városi közgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg: ... „Megállapítjuk, hogy a tűzvész alkalmával kivette részét Kemény János polgármester a vagyonmentésben is. Intézkedett a hivatalos iratok megoltalmazása iránt, ötödmagával órákon át védte és meg is oltalmazta a lángtengerrel körülvett városi félszerben elhelyezett 900 métermázsa rézgálicot, védelmezte a hivatalos helyiségeit, az égő városházi ablakok és a szintén tüzet fogott erkély tüzét saját kezeivel oltotta el, mikor pedig látta, hogy hivatali helyiségét tovább védeni képtelen, a lángtengeren, életét veszélyeztetve áttört, tűzoltó szereket és vizet szerzett az oltáshoz és így az ő érdeme, hogy a városháza és az abban lévő iratok megmentettek a pusztulástól."
A tűzvész után május 23-án IV. Károly magyar király és felesége Zita királyné meglátogatta a leégett várost. A királyi pár látogatását - adomaszerűen - így írja le dr. Harrer Ferenc Gyöngyös későbbi újjáépítési kormánybiztosa: ... „Az udvari különvonatot természetesen a polgármesteri pár várta. A szalonkocsiból kilépő királyt a város első embere fogadta, a királynét a polgármester asszony. Ez utóbbi odaszaladt Zita királyné elé és ... udvari bók helyett magához öleli, arcon csókolja jobbról - balról mondván: Isten hozott kedvesem"! ...
Dr. Harrer 1917. június 17-én érkezett Gyöngyösre szaktanácsadóival együtt a leégett város megsegítésére összehívott értekezletre, mint a Magyar Városok Kongresszusának megválasztott ügyvezetője. Ezen az értekezleten a polgármester átadott Harrernek egy közel 50 tételt felölelő kérdéscsomagot, melyet Barna Dezső városi főmérnök és Légmány Imre műszaki tanácsos az egri Állami Építészeti Hivatal vezetője állított össze., áttekintés végett, mely az eljövendő újjáépítésre vonatkozik. Az értekezlet végén a polgármester átadott dr. Harrernek egy iratot, melyet a képviselőtestület a Városok Kongresszusához intézett, melyben kormánybiztos kinevezését kéri, a gyöngyösiek szerették volna ha e tisztséget dr. Harrer vállalja el. A fővárosban is ezt kérték tőle, aminek ő eleget tett.
Kemény János

A Gyöngyösi Tűzvész emlékére Gyöngyösi Phőnix címen 1918-ban egy emlékkönyvet adtak ki. Kemény János polgármester e könyvben Jelen, múlt, jövő címmel 10 pontban foglalta össze a város újjáépítésével kapcsolatos gondolatait. Ez eredetileg az 1917. július 1-i képviselőtestületi ülésen elhangzott bevezető beszéde, ekkor mutatkozott be a testületnek dr. Harrer kormánybiztos. Nem célunk, hogy részletezzük a polgármester újjáépítéssel kapcsolatos tevékenységét, de mindenben segítette a kormánybiztos és Warga László - ő készítette a város újjáépítési tervét - munkáját.
Kemény János az 1918-1919. évi forradalmak alatt is szolgálta a várost. 1918. november 1-én a polgármester, dr. Bozsik Pál felsővárosi plébános és dr. Hakker Béla főügyész a városi polgárokból és a csendőrségből megszervezték a Polgárőrséget a rend fenntartására. Kemény polgármester részt vett a Nemzeti Tanács munkájában, elnöki tisztségéről 1918. december 18-án lemondott. A polgármester 1918. november-1919. március eleji időszak pártküzdelmeiben nem vett részt, mindig a város ügyeit tartotta szem előtt. 1919. március 11-én Kemény János lemondott polgármesteri tisztségéről, melyet a Néptanács (a kormány 1919. február 15-i rendelete értelmében a képviselőtestület helyébe lépett) el is fogadott.
A Tanácsköztársaság idején Kemény János sok zaklatásnak volt kitéve. Lakására sok városi iratot hazavitt és sértetlenül megőrizte azokat a Tanácsköztársaság bukásáig. A Gyöngyösi Forradalmi Törvényszék 1919. április 24-én ellenforradalmi megmozdulástól tartott, ezért a város 14 gazdag előkelő polgárát, köztük Kemény Jánost is letartóztatta és a Járásbíróság épületébe zárta. Közel egy hét fogva tartás után engedték őket szabadon.

Kemény János nyugalmazott polgármester a Tanácsköztársaság bukása után 1919. augusztus elején újból a város élére állt. A román megszállás alatt sok erényt, tapintatot, alkalmazkodást és furfangot igénylő szolgálatot tett a város népének. Novemberben nyugalomba vonult, utódjául a képviselőtestület 1919. november 11-én Dr. Puky Árpád ügyvédet választotta meg. A városi képviselőtestület jegyzőkönyvben örökítette meg Kemény János polgármester tevékenységét:
„A város közönségének mindenkor és mindenben hasznára volt, utcáinak aszfaltozása, makadám burkolattal való ellátása, kő és betonhídjai építése, esővíz csatornáink és villanyvilágítás létesítése, mind-mind az ő hathatós közreműködésével és legtöbb esetben az ő kezdeményezésére létesültek, miáltal Gyöngyös városában a közlekedés nehézségei megszűntek".
1920. májusában a város közönsége hálája jeléül Kemény János volt polgármesternek díszalbumot ajándékozott. Érdemei között megemlítik, hogy a román megszállás idején megakadályozta, hogy az idegen katonák a lakosságtól gátlástalanul javakat (értékeket) vigyenek el, továbbá hogy a Gyöngyöshalász határában az ő munkássága eredményeképpen találták meg a város részére nagy kincset jelentő artézi vizet.
Már említettem, hogy Kemény János sok cikket írt a helyi újságokban, a Gyöngyösi Kalendáriumokban, sőt fiatalabb éveiben saját heti újságot is szerkesztett. Egy vallásos tárgyú könyvet is írt, mely Ünnepnapok címen 1929-ben saját kiadásában jelent meg. A 491 oldalas könyv a katolikus ünnepekhez kapcsolódó vallásos elmélkedéseket tartalmaz. Alcíme: „Imád az Isten, szeresd a hazát. Imák és elmélkedések figyelemmel a családok és az ifjú nemzedék valláserkölcsi érdekeire." Könyvét dr. Serédi Jusztiniánnak, Magyarország hercegprímásának ajánlja. A könyv Serédi prímás (1927-1945) előszavával jelent meg. A hercegprímás a könyvet, mint értékes vallásos művet adta át XI. Pius pápának. (1922-1939).
Kemény János Ünnepnapok c. könyve kiadásának fedezetéül lekötötte nyugdíját, ezért életének utolsó éveiben, melyet a fővárosban töltött, kenyérgondjai voltak. 1935. augusztus 9-én hosszú betegség után Budapesten halt meg. A fővárosból augusztus 10-én, szombaton szállították haza holttestét Gyöngyösre. A város saját halottjaként temettette el. Augusztus 13-án reggel 6 órakor a Ferencrendiek, 8 órakor a Szent Bertalan templomban volt a gyászmiséje, ezeken sok gyöngyösi lakos vett részt. Temetése 1935. augusztus 14-én délután 4 órakor volt a Szent Bertalan templom előtti téren. A képviselőtestület nevében dr. Náray Béla városi főügyész mondott emlékbeszédet. Ezután a temetési menet a Felsőrészi temetőben lévő családi sírbolthoz ment. A sírnál Vas Pál igazgató, a Gyöngyösi Bank Rt. nevében - a banknak 25 évig volt az igazgatósági tagja - vett örök búcsút a város nagy halottjától.
Kemény János Gyöngyösért a XIX. század végén és a XX. század első két évtizedében mint gazdag polgár, városi tisztviselő és mint polgármester hallatlanul sokat tett. Elfogadhatjuk dr. Náray emlékbeszéde értékelését... „Kemény János polgármester egy csúnya falut vett át, midőn polgármesterré választották, s ő ezt a falut elindította a fejlődés útján, hogy igazi várossá és kultúrközponttá váljék." ...Röviden: villanyvilágítás, aszfaltozás, makadám utak, kő és betonhidak a Nagypatakon, csapadékvíz elvezetés, artézi víz, közreműködés az 1917. évi tűzvészben és utána az újjáépítésben Kemény polgármesteri tevékenysége. A modern Gyöngyöst ő teremtette meg. Nevét nem viseli sem utca, sem tér, emléktáblája sincs, alkotásai beszélnek róla. A mai gyöngyösiek még a nevét sem ismerik. Igazi régi vágású gyöngyösi polgár volt. Emlékeznünk kell rá, példaképünk lehetne.

(Kemény János 1908-tól az 1920-as megszűntetésig volt az Akácz a Mátraalján szk. páholy tagja. – a szerk.)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése