A kő zokog

Értékes alkotás dokumentumokkal

Film készült a gyöngyösi zsidóság történetéről

Dokumentumfilmet készített a gyöngyösi zsidóság történetéről a helyi televízió négy munkatársa. A háromszáz évet átölelő kétrészes alkotást a napokban mutatták be a nézőknek.

S. J.| Népszabadság| 2005. január 25.| nincs komment

A kilencvenperces film az 1700-as évektől 1995-ig, az utolsó gyöngyösi zsidó istentiszteletig követi nyomon a népcsoport történetét, és ezzel egyben a mátraaljai város életének keresztmetszetét is nyújtja. Az archív felvételeket, korabeli dokumentumokat, visszaemlékezéseket tartalmazó film Horváth László történész 1999-ben megjelent, A gyöngyösi zsidóság története című műve alapján készült.

Kiss Balázs, a film rendezője elmondta, hogy azt a folyamatot kívánta bemutatni, ahogyan a zsidóság meghatározóvá vált a város életében, jelentős értékeket hozott létre. Végigkíséri azt a folyamatot, amelynek a vége az lett: a második világháború alatt hogyan jutottak arra a sorsra, hogy jelenleg a városban nem élnek annyian, amennyien istentiszteletet tarthatnának, ehhez ugyanis tíz férfi jelenléte szükséges. A második világháború előtt 2400 zsidó élt Gyöngyösön, a város lakosságának tíz százalékát alkották, és kétezren vesztek el az üldözés következtében. A megmaradtak jelentős része a háború után kivándorolt: a régi és az új, nagy zsinagóga épületében jelenleg irodák, a városi televízió szerkesztősége és bútorbolt működik.

A film négy készítője a gyöngyösi városi televízió munkatársa, akik a Nemzeti Kulturális Alap pályázatán nyerték a filmkészítéshez szükséges összeget, és kilenc hónapos munkával hozták létre a szakértők szerint alapos kutatómunkát tükröző, értékes dokumentumfilmet.

Keresztesi József, a város alpolgármestere szerint meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy minél többen megnézhessék a filmet. Reméli, hogy a város iskoláiban a tanárok megismertetik diákjaikkal Gyöngyös történelmének ezt a részét is. Az alpolgármester azt mondta: azért is szükség van erre, mert ébren kell tartani a lelkiismeretünket, és az egész város közösségének kötelessége ápolni az üldöztetések áldozatainak emlékét, hiszen közülük ezt már nem teheti meg senki. Ezért a zsidótemető karbantartásához szükséges összeget az önkormányzat a költségvetésből fedezi. A városi televízió vezetése pedig annak lehetőségét keresi, hogy az országos televízióban is bemutatható legyen az alkotás.