Arcon formált világkép

HATVANY

December 1-jéig tekinthető meg az egri Dobó István Vármúzeum Gótikus Palotájában látható kiállítás Hatvany Lajosról (1880–1961).

Hatvany Lajos személyében olyan irodalomszervezőt tisztelhetünk, aki a kortárs magyar irodalom jeleseinek – így Bródy Sándor és Gárdonyi Géza – írói tevékenységére is érzékenyen figyelt. A H. Szilasi Ágota művészettörténész, kurátor, valamint Csintalan András és Révész Ferenc nevével fémjelzett egri kiállítás egyfajta búcsú a megyei múzeumi szervezeti egységtől.

Tizenegy rajz

A kiállítás alapötlete képzőművészeti jellegű volt. A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Hatvany Lajos Közérdekű Muzeális Gyűjtemény képzőművészeti és fotógyűjteményére alapozva Hatvany arcait, gesztusait, a kortársak róla alkotott képét mutatja be. Mint azt H. Szilasi Ágota elmondta, a kiállítás első gondolata 2011-ben fogalmazódott meg, amikor Hatvany Lajos halálának 50. évfordulójára emlékeztek a nevét viselő gyűjteményben.

Az NKA támogatásából megvalósult tárlat előkészítése két éven át elhúzódott, viszont így kellő idő adódott arra, hogy az alapötlet jobban kibontakozzon, és egy komolyabb kiállítás jöhessen létre. Kiindulópontul az a 11 darab karikatúra, grafika, portrérajz szolgált, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum őriz Hatvany Lajosról, illetve a hatvani múzeum képzőművészeti gyűjteményének 1919-es Moholy-Nagy László-rajza és Hermann Lipót 30 darab portréja a mecénásról. E grafikák mellé válogattak fotókat a Petőfi Irodalmi Múzeum fotótárából, amelyekről a rajzokéhoz hasonló arckifejezések, gesztusok, helyzetek, életkorok köszönnek vissza. Ez a vizuális játék tette lehetővé, hogy Hatvany Lajos életútjának főbb csomópontjait, tevékenységének főbb szegmenseit bemutassák.

– Megpróbáltuk őt mint irodalomtörténészt, írót, lapszerkesztőt bemutatni, és persze ami a legközismertebb róla: mecénást. Igyekeztünk szűkíteni a kereteket, mert egy időszaki kiállításon nem lehetett minden általa felkarolt tehetséget felvonultatni. A legnagyobb neveket választottuk ki: Ady Endrét, József Attilát és Petőfi Sándort, illetve azokat a családtagokat, akik Hatvanhoz kötődnek. Így került a képbe Hatvany Ferenc, aki azt a közeget, ahol ők fiatalon éltek, képek formájában megörökítette, így az ő olajfestményei is láthatók a kiállításban. Az egyik a hatvani kastély enteriőrje, a Kék szoba című festmény, illetve az egykori angolkertet ábrázoló kép. A másik személyiség, aki a családból bemutatkozik, Lesznai Anna, a Hatvany fivérek unokatestvére. Ő abból a szempontból is érdekes, hogy képzőművészként, íróként és költőként is alkotott, a Nyugatfolyóiratban rendszeresen publikálat – mondta el H. Szilasi Ágota.

A Nyugat

Hatvany Lajos a Nyugat 1908-as indulásakor az irodalmi lap legnagyobb pénzügyi mecénásának számított, de a mecénási szerepkör számára nem volt elég: szerkesztőként és szerzőként is jelen kívánt lenni a lapban. Szerkesztői elképzelése jelentősen eltért Osvát Ernőétől, így Hatvany ragaszkodott ahhoz, hogy ne csak új, fiatal tehetségeket mutassanak be. A lap jobb terjeszthetőségét szem előtt tartva arra gondolt, olyan szerzőket is közöljenek, mint például Ady Endre, Bródy Sándor vagy Gárdonyi Géza. Életrajzi regényét, az Urak és embereket Hatvany Bródy Sándornak ajánlotta, akihez mély barátság fűzte. Lesznai Anna első verseit is Hatvany vitte el a Nyugathoz. Hatvanyt, Adyt és Lesznai Annát szoros barátság fűzte egymáshoz. Mivel Lesznai textilművész is volt, a kiállításba bekerült Ady-párnájának két nagyon szép grafikus változata, illetve egy 1914-es kiadású Ady-kötet, amelynek borítóját ő tervezte.

– A kiállításba került grafikák néhány alkotóját ki kell emelni. Több nagyon jó nevű karikatúrista és művész munkássága köthető e korszakhoz, így Gergely Tiboré, Lesznai Anna férjéé is. Azokból az időkből, amikor József Attilával együtt Bécsben voltak emigrációban, egy nagyon szép József Attila-portré látható itt. A képi anyaghoz közel három és fél órás hangzó anyag társul, amely, egyénileg választható és hallgatható szövegrészletekből áll. A hanganyag mélységében, időtávlatban átfogóan mutatja be Hatvany Lajost és azokat az embereket, akikhez barátság fűzte – mondta H. Szilasi Ágota.

Életmű

A hallgatható anyag Hatvany életművének mélyebb rétegeibe enged bepillantást. Hatvany életműve nagyon jól feldolgozott, mert még maga rendszerezni kezdte az írásait, és olyan összerakott, tematikailag válogatott anyagot állított össze, amely a korai munkáit is tartalmazza. Levelezése, amelynek összeállítása még a felesége életében elkezdődött, két kötetben meg is jelent. A Hatvany Lajosra vonatkozó életrajzi tudnivalók ezekből a szemelvényekből, szövegrészletekből állnak össze.

– Nagyon fontosnak tartottuk a fiatalkori indulást, és azt a világnézeti változást, amelyen saját bevallása szerint Hatvany keresztülment – mondta el a kiállítás kurátora. – A Tudni nem érdemes dolgok tudománya című kötetének magyarul megjelent változatában olvasható előszóban maga elemzi végig azt a fajta művészetközelítést, amit az írásos művekre vonatkoztatott. Ezek mellett Gyulai Pálhoz fűződő viszonyát is próbáljuk megjeleníteni, valamint azt, honnan is vette Hatvany Lajos a rá jellemző konzervativizmussal összeolvadt modernséget. Gyulai Pál egyszer megkérdezte tanítványát, a fiatal Hatvany Lajost arról, hogy mi a modern? – Az, ami a tanár úr volt akkor, amikor Petőfit védte Toldy Ferenccel szemben – felelte Hatvany.

Hatvanyt egész életében próbálta értelmezni a modern fogalmát, egész életében foglalkoztatta, hogyan lehet objektív irodalomkritikát írni, ki kell-e egyáltalán az ítélőnek vonnia saját személyiségét, világlátását az ítéletből. Ezek mellett egy hosszabb részlet hallgatható meg az Urak és emberek című könyvéből, amelyről már a kortársak is úgy vélekedtek, hogy nagy részben életrajzi regény, de mégsem teljesen az. Furcsa, gyötrődéssel teli összegzése a korabeli zsidó asszimiláció kérdésének; Hatvany azt feszegeti, mi is a zsidók feladata, státusa a korabeli Magyarországon.

Hunn, új legenda

Hatvany és a Nyugat, valamint Osvát konfliktusának egyik kulcspontja volt, hogy Hatvany Osvát nem értékelte eléggé Adyt. A kiállítás is hangsúlyt helyez arra az eltaszító és magához ölelő szeretetre, ambivalens kapcsolatra, amely kettejük kapcsolatát jellemezte. Hatvany gyakran és mélyen írt Adyról, elemezte, ösztönözte munkásságát.

– Múzeumtörténeti kuriózum, hogy miért is lett a hatvani múzeum névadója Hatvany Lajos – mondta H. Szilasi Ágota. – 1974-ben egy mappával a hóna alatt besétált egy úr a múzeumba, amelyben Gergely Tibor-, Lesznai Anna- és Oskar Kokoschka-rajzok voltak. Az illető húsz évvel korábban a hatvani cukorgyár egyik alkalmazottja volt. Amikor a háború utáni zűrzavarban a Hatvany család tulajdonában álló hatvani cukorgyárat államosították, a gyár akkori igazgatója – nagyon helyesen – muzeológusokat hívott ki, nézzék végig, mit kezdjen azzal az anyaggal, amely a kastélyban és a gyár területén fellelhető. Ám az akkori kollégák értéktelennek minősítették az anyagot, ezt több visszaemlékezés is alátámasztja, dokumentált. Az igazgató akkor néhány jó érzésű és kvalifikált embernek azt mondta, hogy válogassák ki azt, ami szerintük érték, és vigyék haza.

Húsz év múlva a gyár egykori alkalmazottja, Doktay Gyula magángyűjtő ösztönzésére bevitte az anyagot a hatvani tanács kezdeményezésére létrejött új múzeumba, és felajánlotta a frissen létesült intézménynek. Ettől kezdve a hatvani múzeum arculata és jövője összeforrt a mappa tartalmával, mert az az információmennyiség, amit magában rejtett, először Gergely Tiborra, majd Lesznai Annára, végül Hatvany Lajosra irányította a múzeumi kutatást. Egy évvel később Kovács Ákos akkori múzeumigazgató Hatvany Lajos még élő özvegyétől hozzájárulást szerzett, és a múzeum felvehette Hatvany Lajos nevét. Nem sokkal ezt követően megérkezett a múzeumba Lesznai Anna addig Gergely Tibornál őrzött képzőművészeti hagyatéka is két hatalmas ládában. Ez az anyag sokáig feldolgozatlan volt, most pedig hamarosan – az Alfa-program támogatásával – új állandó kiállítás készülhet a hatvani Hatvany Lajos Közérdekű Muzeális Gyűjtemény épületében, mely Lesznai Anna munkásságát állítja a középpontba.

Hazatérések

A most megnyílt kiállítás rendezői fontosnak tartották, hogy azt az időszakot is bemutassák Hatvany Lajos életéből, amely nagy törést jelentett személyes sorsában. Miután 1919-től 1927-ig tartó emigrációjából hazatért, a Károlyi-kormány idején vállalt politikai és művészeti szerepéért, írásaiért és véleményéért perbe fogták. A per részeként Thomas Mann védőlevelét is felolvasták a bíróságon, amelyben kérte Hatvany Lajos felmentését, hiszen nem lehet bűnös az, aki olyan könyvet írt, mint a Megsebzett ország. A mai napig is csak németül megjelent könyv az irodalmon keresztül mutatja be Hatvany rajongását Magyarország és a magyar művészet iránt. Végül kiszabott büntetéséből Hatvany nagyjából csak egy évet töltött börtönben. 1938-tól 1947-ig ismét külföldre, Angliába kényszerült, és Petőfi-filológiával foglalkozott. Hazatérése után egyetemi katedrát kapott, és megvalósíthatta régi tervét, Petőfi Sándor életének feldolgozását. Munkája Így élt Petőfi címmel öt kötetben jelent meg; természetesen ebből is került a 20. század eleji forrongó magyar irodalom kiemelkedő egyéniségéről, a Hatvany Lajosról szóló kiállításba.

Molnár József: Kemény János

Molnár József: Kemény János

Gyöngyös város Önkormányzata élén 1848. július 27-től 1950. október 22-ig választott polgármesterek álltak.

Kemény János a XIX. század végén és századunk első két évtizedében volt városunk meghatározó személyisége, tisztviselője, majd polgármestere. Munkájával Gyöngyöst a kor színvonalának megfelelő fejlettségi szintre emelte.

Kemény János

Kemény János 1855. május 26-án Gyöngyösön a Kálvária parton született. Apja Kemény Lipót birtokos, édesanyja Cudkya Anna volt. Elemi iskoláit és a gimnázium 6 osztályát Gyöngyösön végezte, tanulmányait Miskolcon folytatta, itt is érettségizett. Jogot Pesten tanult, 1879-ben államtudományi vizsgát tett. Ezután gyöngyösi és a környéken lévő birtokán gazdálkodott. Megnősült, Horváth Zsigmond gyöngyösi ügyvéd Sarolta nevű leányát vette feleségül. Házasságukból 1 fiú, Ödön született. Az 1880-as évek elején másfél éven át békebíró is volt Gyöngyösön. Gazdasági gépek tervezésével kezdett foglalkozni, ezért két évet töltött a kassai mezőgazdasági akadémián. Nógrád megyében 5 ezer holdas birtokot bérelt, itt nagy beruházásokat eszközölt. Az első évi termése leégett, biztosítása nem volt. Ezt még tetézte, hogy egy régen húzódó perében vesztett és a gazdag ember tönkrement. 1892-ben Közügyek címen vegyes tartalmú hetilapot szerkesztett, Kreit Gyulával, a lap 1894. évi megszűnéséig. A lapot Gyöngyösön Herzog Ernő Ármin nyomdájában nyomtatták.

1892-ben Kemény János Gyöngyös város szolgálatába lépett, közgyám, városi tanácsos, majd árvaszéki ülnök lett. Mint tanügyi előadó és iskolaügyi tanácsos Balogh Gyula polgármesterrel együtt hosszú tárgyalás után megnyerte a helyi egyházak (római katolikus, református, zsidó) támogatását és nagymértékben hozzájárult a gyöngyösi városi és egyházi iskolák 1894. április 29-i állami kézbe (államosítás) való adásában. Igen nagy szerepe volt a városi gimnázium 1898. május 29-i államosításában is.

1883-1890. között a filoxéra kipusztította a gyöngyösi és a környékbeli szőlőket, mely a város szőlőtermelésből élő lakosságát szinte tönkretette. A válság a legjobban a kevés szőlőterülettel bíró kapásokat és a nincstelen napszámosokat sújtotta. Kemény János, mint a mezőgazdasághoz jól értő városi tanácsos javaslatára a föld nélküli szőlőmunkások a város ingatlan földjeiből egy-kettő-három hold szőlőtelepítésre alkalmas haszonbérleteket kaptak, melyen csemegeszőlőt telepítettek és így munkához jutottak.

Már említettem, hogy Kemény János mezőgazdasági gépek tervezésével foglalkozott, hogy megkönnyítse a nehéz fizikai munkát és a mezőgazdasági termelést jövedelmezőbbé tegye. A Gyöngyösi Városi Képviselőtestület 1897. szeptember 27-i közgyűlésén egy Memorandumot intézett a képviselőkhöz, melyben tervrajzok alapján bemutatta, hogy milyen mezőgazdasági gépeket tervezett 12 éven át. Ezek a következők: emberi erőre kaszálógépet, egy kaszáló és marokszedő gépet, továbbá két különböző szénaforgató gépet. Lóerőre tervezett (persze ennek működtetésére is kellett ember) egy kaszáló, egy egyetemes kévekötő aratógépet és egy gyűjtőgépet. Előállításuk aránylag nem került volna sokba, számítása szerint 70 és 120 forint körüli összegbe. Nem tudjuk, hogy e tervekből csak egy is megvalósult-e?

Kemény Jánost az 1900-as évek elején családi tragédiák érték. 1903. szeptember 3-án meghalt a felesége, pár éven belül elvesztette főhadnagy rendfokozatú Ödön fiát is. 1905. december 23-án megnősült, feleségül vette a néhai Jetthléry Gyula tarnabodi községi jegyző Eleonóra nevű lányát.

1908. április 30-án a városi képviselőtestület polgármesterré választotta. Kemény programjában újításokat ígért: új modern várost, melynek van jó ivóvize, csatornázása, járható egyenes utcái, egészségügyi követelményeknek megfelelő vágóhídja, ellenőrzés alatt álló piaca.

Kemény polgármester a városban folyó építési munkákról a Gyöngyösi Kalendárium 1909, évfolyamában A jövő kilátásai címen beszámolt a város lakosságának. Elkészült négy utca, két tér aszfaltozása, aszfaltjárdák készültek, megoldották a város belterületének vízelvezetését, két vasbeton szerkezetű híd épült a Nagypatakon, ezen kívül villanyvilágítást is kapott a város, továbbá temetői szabályrendelet is készült. Területet adott a város a MÁV-nak a pályaudvar és a teherpálya rész bővítéséhez. Meg kell oldani a vízkérdést, mert csak pár kút vize iható a városban. A további munkák elvégzéséhez kéri a lakosság segítségét.

A polgármester a Gyöngyösi Kalendárium 1911. évfolyamában Gyöngyös a múltban, a jelenben és a jövőben c. tanulmányában először a város múltjáról szól: a járhatatlan utakról, a közvilágítás hiányosságáról, az államosítás előtti iskolaügyről, a város kútjairól. Szól a jelenről: a villanyvilágításról (közvilágítás), az új aszfalt utakról, járdákról, csatornákról (felszíni víz elvezetése a belvárosban), továbbá a városi földutakat makadám utak váltják fel (a város vett egy úthengert). Makadám utak vezetnek a szomszédos falvakba is. Kitisztították a kutakat, több újat is ástak így több vízhez jutott a lakosság. Említi az új iskolaépületek elkészültét is, melyet az államosítással vállalt a város. Még nem megfelelő körülmények között működik a vágóhíd, a piaci húsárulás sem rendezett. A városháza ügyét is rendezni kell (a régi eredeti városházában, illetve a fiókvárosházán, a volt gimnázium, ma Zeneiskola épületében voltak a városi hivatalok). Vasúti érdekeink címen arról szól, hogy Gyöngyöst be kell kapcsolni az új vasúti hálózatba. Új vágóhidat, húscsarnokot kell építeni. Meg kell oldani a vízkérdést, ha másképp nem lehet, artézi kutakat kell fúrni. Színházépületet kell emelni, a Járásbíróság új épülete a vásártéren épül meg (1913-ban elkészült). A városnak javadalmi hivatalt kell felállítania.

A Gyöngyösi Kalendárium 1913. évi számában Vasúti érdekeink címen arról ír Kemény János, hogy Gyöngyöst vasúti csomóponttá kell kiépíteni, szorgalmazza a Gyöngyös-Szurdokpüspöki, illetve az Ózd-Gyöngyös-Hatvan vasútvonal megépítését, a gazdasági élet fejlődésének elősegítése miatt.

A város gazdasági fejlődését megakasztotta az I. világháború (1914-1918) és az 1917. május 21-i tűzvész elpusztította a város középső, legértékesebb részét. Ekkor Kemény polgármester már 62 éves, helytállásáról a tűzvész idején és az utána következő helyreállítási munkák során végzett tevékenységéről feltétlen szólni kell.

Gyöngyös az 1917-es tűzvész előtt

Kemény János nagy tűzben tanúsított tevékenységét a városi közgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg: ... „Megállapítjuk, hogy a tűzvész alkalmával kivette részét Kemény János polgármester a vagyonmentésben is. Intézkedett a hivatalos iratok megoltalmazása iránt, ötödmagával órákon át védte és meg is oltalmazta a lángtengerrel körülvett városi félszerben elhelyezett 900 métermázsa rézgálicot, védelmezte a hivatalos helyiségeit, az égő városházi ablakok és a szintén tüzet fogott erkély tüzét saját kezeivel oltotta el, mikor pedig látta, hogy hivatali helyiségét tovább védeni képtelen, a lángtengeren, életét veszélyeztetve áttört, tűzoltó szereket és vizet szerzett az oltáshoz és így az ő érdeme, hogy a városháza és az abban lévő iratok megmentettek a pusztulástól."

A tűzvész után május 23-án IV. Károly magyar király és felesége Zita királyné meglátogatta a leégett várost. A királyi pár látogatását - adomaszerűen - így írja le dr. Harrer Ferenc Gyöngyös későbbi újjáépítési kormánybiztosa: ... „Az udvari különvonatot természetesen a polgármesteri pár várta. A szalonkocsiból kilépő királyt a város első embere fogadta, a királynét a polgármester asszony. Ez utóbbi odaszaladt Zita királyné elé és ... udvari bók helyett magához öleli, arcon csókolja jobbról - balról mondván: Isten hozott kedvesem"! ...

Dr. Harrer 1917. június 17-én érkezett Gyöngyösre szaktanácsadóival együtt a leégett város megsegítésére összehívott értekezletre, mint a Magyar Városok Kongresszusának megválasztott ügyvezetője. Ezen az értekezleten a polgármester átadott Harrernek egy közel 50 tételt felölelő kérdéscsomagot, melyet Barna Dezső városi főmérnök és Légmány Imre műszaki tanácsos az egri Állami Építészeti Hivatal vezetője állított össze., áttekintés végett, mely az eljövendő újjáépítésre vonatkozik. Az értekezlet végén a polgármester átadott dr. Harrernek egy iratot, melyet a képviselőtestület a Városok Kongresszusához intézett, melyben kormánybiztos kinevezését kéri, a gyöngyösiek szerették volna ha e tisztséget dr. Harrer vállalja el. A fővárosban is ezt kérték tőle, aminek ő eleget tett.

Kemény János

A Gyöngyösi Tűzvész emlékére Gyöngyösi Phőnix címen 1918-ban egy emlékkönyvet adtak ki. Kemény János polgármester e könyvben Jelen, múlt, jövő címmel 10 pontban foglalta össze a város újjáépítésével kapcsolatos gondolatait. Ez eredetileg az 1917. július 1-i képviselőtestületi ülésen elhangzott bevezető beszéde, ekkor mutatkozott be a testületnek dr. Harrer kormánybiztos. Nem célunk, hogy részletezzük a polgármester újjáépítéssel kapcsolatos tevékenységét, de mindenben segítette a kormánybiztos és Warga László - ő készítette a város újjáépítési tervét - munkáját.

Kemény János az 1918-1919. évi forradalmak alatt is szolgálta a várost. 1918. november 1-én a polgármester, dr. Bozsik Pál felsővárosi plébános és dr. Hakker Béla főügyész a városi polgárokból és a csendőrségből megszervezték a Polgárőrséget a rend fenntartására. Kemény polgármester részt vett a Nemzeti Tanács munkájában, elnöki tisztségéről 1918. december 18-án lemondott. A polgármester 1918. november-1919. március eleji időszak pártküzdelmeiben nem vett részt, mindig a város ügyeit tartotta szem előtt. 1919. március 11-én Kemény János lemondott polgármesteri tisztségéről, melyet a Néptanács (a kormány 1919. február 15-i rendelete értelmében a képviselőtestület helyébe lépett) el is fogadott.

A Tanácsköztársaság idején Kemény János sok zaklatásnak volt kitéve. Lakására sok városi iratot hazavitt és sértetlenül megőrizte azokat a Tanácsköztársaság bukásáig. A Gyöngyösi Forradalmi Törvényszék 1919. április 24-én ellenforradalmi megmozdulástól tartott, ezért a város 14 gazdag előkelő polgárát, köztük Kemény Jánost is letartóztatta és a Járásbíróság épületébe zárta. Közel egy hét fogva tartás után engedték őket szabadon.

Kemény János nyugalmazott polgármester a Tanácsköztársaság bukása után 1919. augusztus elején újból a város élére állt. A román megszállás alatt sok erényt, tapintatot, alkalmazkodást és furfangot igénylő szolgálatot tett a város népének. Novemberben nyugalomba vonult, utódjául a képviselőtestület 1919. november 11-én Dr. Puky Árpád ügyvédet választotta meg. A városi képviselőtestület jegyzőkönyvben örökítette meg Kemény János polgármester tevékenységét:

„A város közönségének mindenkor és mindenben hasznára volt, utcáinak aszfaltozása, makadám burkolattal való ellátása, kő és betonhídjai építése, esővíz csatornáink és villanyvilágítás létesítése, mind-mind az ő hathatós közreműködésével és legtöbb esetben az ő kezdeményezésére létesültek, miáltal Gyöngyös városában a közlekedés nehézségei megszűntek".

1920. májusában a város közönsége hálája jeléül Kemény János volt polgármesternek díszalbumot ajándékozott. Érdemei között megemlítik, hogy a román megszállás idején megakadályozta, hogy az idegen katonák a lakosságtól gátlástalanul javakat (értékeket) vigyenek el, továbbá hogy a Gyöngyöshalász határában az ő munkássága eredményeképpen találták meg a város részére nagy kincset jelentő artézi vizet.

Már említettem, hogy Kemény János sok cikket írt a helyi újságokban, a Gyöngyösi Kalendáriumokban, sőt fiatalabb éveiben saját heti újságot is szerkesztett. Egy vallásos tárgyú könyvet is írt, mely Ünnepnapok címen 1929-ben saját kiadásában jelent meg. A 491 oldalas könyv a katolikus ünnepekhez kapcsolódó vallásos elmélkedéseket tartalmaz. Alcíme: „Imád az Isten, szeresd a hazát. Imák és elmélkedések figyelemmel a családok és az ifjú nemzedék valláserkölcsi érdekeire." Könyvét dr. Serédi Jusztiniánnak, Magyarország hercegprímásának ajánlja. A könyv Serédi prímás (1927-1945) előszavával jelent meg. A hercegprímás a könyvet, mint értékes vallásos művet adta át XI. Pius pápának. (1922-1939).

Kemény János Ünnepnapok c. könyve kiadásának fedezetéül lekötötte nyugdíját, ezért életének utolsó éveiben, melyet a fővárosban töltött, kenyérgondjai voltak. 1935. augusztus 9-én hosszú betegség után Budapesten halt meg. A fővárosból augusztus 10-én, szombaton szállították haza holttestét Gyöngyösre. A város saját halottjaként temettette el. Augusztus 13-án reggel 6 órakor a Ferencrendiek, 8 órakor a Szent Bertalan templomban volt a gyászmiséje, ezeken sok gyöngyösi lakos vett részt. Temetése 1935. augusztus 14-én délután 4 órakor volt a Szent Bertalan templom előtti téren. A képviselőtestület nevében dr. Náray Béla városi főügyész mondott emlékbeszédet. Ezután a temetési menet a Felsőrészi temetőben lévő családi sírbolthoz ment. A sírnál Vas Pál igazgató, a Gyöngyösi Bank Rt. nevében - a banknak 25 évig volt az igazgatósági tagja - vett örök búcsút a város nagy halottjától.

Kemény János Gyöngyösért a XIX. század végén és a XX. század első két évtizedében mint gazdag polgár, városi tisztviselő és mint polgármester hallatlanul sokat tett. Elfogadhatjuk dr. Náray emlékbeszéde értékelését... „Kemény János polgármester egy csúnya falut vett át, midőn polgármesterré választották, s ő ezt a falut elindította a fejlődés útján, hogy igazi várossá és kultúrközponttá váljék." ...Röviden: villanyvilágítás, aszfaltozás, makadám utak, kő és betonhidak a Nagypatakon, csapadékvíz elvezetés, artézi víz, közreműködés az 1917. évi tűzvészben és utána az újjáépítésben Kemény polgármesteri tevékenysége. A modern Gyöngyöst ő teremtette meg. Nevét nem viseli sem utca, sem tér, emléktáblája sincs, alkotásai beszélnek róla. A mai gyöngyösiek még a nevét sem ismerik. Igazi régi vágású gyöngyösi polgár volt. Emlékeznünk kell rá, példaképünk lehetne.

(Kemény János 1908-tól az 1920-as megszűntetésig volt az Akácz a Mátraalján szk. páholy tagja. – a szerk.)

Szemléletváltással lehet: van kiút a cigányiskolákból

Egy sikeres mentorprogram története címmel tartott bemutatót Gyöngyösön a szegedi Motiváció Oktatási Egyesület három képviselője. A roma és halmozottan hátrányos helyzetű tanulók sikeres integrálását célzó program hat évvel ezelőtt jött létre és Szegeden, illetve Hódmezővásárhelyen jelentős sikereket ért el.

Nagy Róbert, az eseményt szervező gyöngyösi Közös Jövőnkért Informális Civil Klub nevében elmondta,  tovább 

Múzeumot kaphat a zsidó és keresztény együttélés Gyöngyösön

Június 9-én múlt hatvankilenc éve, hogy Gyöngyösről a gettókba zárt mintegy kétezer főnyi zsidó lakosságot útnak indították Auschwitzba, ahol a biztos pusztulás várta őket. Erről emlékeztek meg a helyiek a hétvégén.

Tovább:
http://miujsaggyongyoson.blogspot.hu/2013/06/muzeumot-kaphat-zsido-es-kereszteny.html

Hatvankét ezer az álomfizetés a cigánysoron

A roma integráció kérdéseit, a jelen és a közeli jövő lehetőségeit és tenni valóit elemezte az az eszmecsere, melyet a Károly Róbert Főiskola Üzleti Tudományok Intézetének Műhelybeszélgetések elnevezésű sorozata keretében tartottak.

Előadásában dr. Demszky Alma főiskolai docens az országos roma képet elemezte az elmúlt időszak népszámlálási adatai alapján. A 2011-es országos felmérés eredményeit a közelmúltban kezdték el publikálni különböző tudományos fórumokon. A két éve lezajlott adatfelvétel tanúsága szerint 315 ezren vallották magukat cigánynak Magyarországon, ez másfélszerese az 10 évvel korábbi számadatnak. A nyilatkozók közül 62 ezren vallották azt, hogy beszélik valamely cigány nyelvjárást otthon, családi vagy baráti környezetben. A cigány népességen belül 32%-os a gyermekkorúak aránya, az időskorúaknál viszont a többségi társadalomhoz hatszor annyian tartoznak.

   Dr. Demszky Alma kiemelte, a számok tükrében Magyarország egyedülálló abban a tekintetben, hogy 30 éve folyamatosan csökken az ország népessége. Az észak-magyarországi megyéknél az utóbbi 10 évben felerősödött a gettósodás folyamata, ez a gazdasági, szociális területen, a népesség számának aránya, valamint a munkanélküliség területén mérhető a leginkább. Országosan pedig, az Emberi Erőforrások Minisztériumának adatai szerint, közel 1 millió ember él ma mélyszegénységben – tette hozzá a főiskola docens.

Az iskolai integráció kérdésével kapcsolatban elhangzott, hogy a nyugat-európai példák alapján ma már nem a leszakadó rétegek „beolvasztása”, hanem egyenrangú félként kezelése a jellemző gyakorlat. Emellett a szegénység fogalma ma már nemcsak az anyagi vagy szociális értelemben vett szegénységet jelenti, hanem  kulturális vagyis oktatásbeli, tudásbeli szegénységet is. A statisztikai adatok jól tükrözik, hogy ott, ahol elegendő anyagi és kulturális tőke áll rendelkezésre az országban ahhoz, hogy sikeres legyen az integráció, ott a legalacsonyabb a cigány tanulók aránya. „Ebben a folyamatban nincs változás 2004-óta, ahogy egyre kisebb méretű településekről beszélünk, úgy hatványozódik a probléma, úgy nő a roma tanulók aránya” – fűzte hozzá dr. Demszky Alma. Ugyanakkor kiemelte, itt nem csak romakérdésről van szó, mivel a halmozottan hátrányos helyzetű besorolás tágabb értelemben sújtja a társadalmat. Ennek alátámasztására Gyöngyösoroszi példáját emelte ki, ahol 141 helyi tanulóra jelenleg 50 eljáró iskolás jut, emellett a cigány tanulók aránya a 2004-es 83%-ról mára 93%-ra nőtt. Ez az arányszámváltozás nemcsak arra utal, hogy a cigány népesség körében több gyerek születik, hanem arra is, hogy a középosztály elvándorol, vagy helyben marad, de a gyerekeit nagyobb városok iskolájába hordja be. A továbbtanulási hajlandóság területén viszont mérhető a változás, hiszen szűk egy évtized alatt 7,7%-ról 4,3%-ra csökkent a 8. osztály után tovább nem tanulók aránya. 

Előadásában Bezzeg Enikő gazdasági tanár kiemelte, jellemző a közbeszédben a bűnbakképzés, a gazdasági, politikai, társadalmi problémák egy védtelen rétegre kivetítése, melynek megváltoztatása alapvető társadalmi érdek. A helyi kutatásokon alapuló számadatokat tekintve megállapítható, hogy Heves megyében az utóbbi 10 évben 4-ről 7%-ra nőtt a cigány lakosság aránya, ami magyarázható az elvándorlással, a cigánygyerekek magas számával is. Ugyanakkor nem igazak azok az állítások, melyek szerint Gyöngyösön gyakran 7-8 gyerek is van egy családban. A pontos számadatok alapján megállapítható, a 3-4 gyerekes modellnél ritkán van több gyerek egy családban, emellett jelentős a 2 gyerekes családok száma még az olyan területeken is, mint a gyöngyösi észak-nyugati („Duránda”, magyarul: rongyos) városrész.

   A felmérések alapján kirajzolódik, hogy az átlagosnál jóval magasabb a cigány népesség körében az inaktivitás, mely az oktatási területtől a munkavállalási kedvet is magába foglalja. A munkanélküliség miértjére vonatkozó kérdésre a válaszadók 14%-a jelölte meg, hogy nincs megfelelő állás a képzettségének, illetve a felajánlott fizetés túl alacsony. A kérdőíven ugyanakkor megjelölték, hogy mekkora lenne az az összeg, amennyiért szeretnének munkát vállalni. A válaszok alapján ez csupán a 62 ezer forintos nettó összeget jelentette. A helyi kutatások összegzése alapján jól látszik, hogy Gyöngyösön 8%-os a cigány népesség aránya. Az észak-nyugati és harmadosztályi, vagyis dél-nyugati területeken változatlan a romák jelenléte, ugyanakkor a déli, ún. nyolcvanasi lakókörzetben nagy arányban lecsökkent a cigány lakosság száma az elmúlt 10 évben. A Durándában a 14 év alatti lakosok száma 18%-os, ez nagyjából 5%-kal magasabb a város többi részénél. A legfeljebb 8 általánost végzettek aránya a városi 18,8%-os átlagot magasan felülmúlja, 45,6%-os arányt mutat. Ez a tendencia a kereső nélküli háztartások arányában is megmutatkozik.

Az eseményen részt vett Bozsik István alpolgármester is, aki a cigányságot jellemző problémák közül elsősorban a munka világába való visszavezetést és az oktatás, az óvodai nevelés fontosságát emelte ki. A gyöngyösi észak-nyugati városrész lakhatási problémáival kapcsolatban nagyra értékelte azokat a törekvéseket, melyek a gyakran komfort nélküli lakóingatlanok feljavítását célozzák. Az alpolgármester rámutatott, hogy léteznek olyan kidolgozott koncepciók is, melyek a problémás ingatlanok teljes elbontását célozzák a korábbi tulajdonos új bérlakáshoz juttatása mellett. A nyomorból való kiemelkedés útját sokan keresik, de gyakran a családi vagy a követlen környezet negatívan befolyásolja az ilyen törekvéseket. Mint ahogyan azt Bozsik István megfogalmazta: „sokan keresnek meg kisgyermekes családok azzal, hogy szeretnék az Akaszka, Galamb, Víg vagy Szép utcát otthagyni, hogy a gyerekük ne abban a környezetben nőjön fel”.  

   A közmunkaprogrammal kapcsolatban az alpolgármester kifejtette, hogy az a jelenlegi formájában azért nem jó, mert nem motiválja a benne résztvevőket sem a tartós, sem a minőségi munkavégzésre. Gyöngyösön 4 éve 350, idén már csak 90 fő vehet részt a közmunkaprogramban.  Az alpolgármester a cigánysággal szembeni ellenérzések kapcsán a média negatívan befolyásoló szerepét és a tudatformálás fontosságát emelte ki. Így lehet megfordítani azt a tendenciát, melyet a Gyöngyösön 2011-ben az ifjúság körében mért kutatás is alátámaszt. Eszerint azokban az iskolákban a legmagasabb a cigányság elutasítottsága, ahová kevés cigány tanuló jár, ugyanakkor a negatív tapasztalatok nem saját személyes élményen alapulnak, hanem mások vélt vagy valós rossz tapasztalatai alapján.

KB.

Türr István

Türr István (Baja, 1825. augusztus 11. – Budapest, 1908. május 3.) szabadságharcos, olasz királyi altábornagy. Az olasz '48-as egységesítési harcok részese. A Korinthoszi-csatorna építésének egyik szervezője.

1825. augusztus 11-én született Baján Thier Jakab vaskereskedő és Udvary Terézia ötödik gyermekeként Thier István néven. Az iskolapadot nem sok ideig koptatta, mert tanulni nem szeretett. Először lakatosinasnak állt, majd volt molnárinas és a kőműves segéd is egy darabig, de egyik szakma se nőtt a szívéhez. Önként jelentkezett katonának, amit csak második kérésére 1842-ben fogadtak el, a császári-királyi hadsereg pécsi Ferenc Károly főherceg nevét viselő gyalogezredbe. Ekkor még mindössze 17 éves volt. Az osztagát Radetzky ezredes vezette és főleg Lombardiában állomásozott az 1848-as forradalmak kitöréséig.

Az ekkor már a Türr nevet használó katonát hadnagyi rangba emelték és Olaszországba helyezték. Itt részt vett a Piemont elleni harcokban és a kegyetlen milánói megtorlásban. Ennek hatására 1849. január 19-én megszökött a császári seregből, és a piemontiakhoz állt át. Itt tettét rögtön századosi ranggal jutalmazták és egy alakuló magyar légió megszervezésével és vezetésével bízták meg. Így részt vett az 1848-49-as olasz függetlenségi mozgalomban és támogatta Károly Albert szárd–piemonti király olasz egyesítési törekvéseit. Azonban a novarai vereség után minden remény szertefoszlatott. Csapata a vereség hírére részben feloszlatta önmagát, de akik kitartottak a forradalom eszméi mellett Badenbe mentek és csatlakoztak a helyi forradalmi mozgalomhoz. Itt Türr érkezésekor rögtön ezredesi rangot kapott, viszont ezt sokáig nem élvezhette, mivel a forradalmat itt is leverték. Türr menekülni kényszerült a Monarchia megtorlása elől.

A világosi fegyverletételről Svájcban értesült, azonban 1850 és 1853 között sok helyen megfordult, többek közt Franciaország, Anglia és Piemont nyújtott neki tartózkodási helyet. Itt Winkler Lajossal, az 1849-ben Velencében szervezett magyar légió vezetőjével mazzinista konspirációk, az 1853. február 6-án kitört sikertelen milánói felkelésnek is részesei voltak. Winklerrel együtt elfogták és Tuniszba száműzték őket.

A krími háború kitörésekor először a török oldalon tárgyalt Klapka György mellett és a magyar emigrációban való részvételét ígérte. Ez végül nem történt meg, mivel nem szerette volna az iszlám hitet felvenni, így a szövetségesek másik hadseregébe, a brit seregbe állt be. Itt újból magas rendfokozatot kapott. 1855 végén az angol kormány megbízásából a dunai tartományokba utazott, hogy hadianyag-beszállítási kötelezettségeinek eleget tegyen, azonban egy volt tiszttársa feljelentése nyomán elfogták és Bécsbe vitték, ahol a hadbíróság halálra ítélte. Ezt Viktória brit királynő közbenjárásának köszönhetően nem hajtották végre és szabadon bocsátották. 1856-ban az Oszmán Birodalomban részt vett a cserkesz háborúban az oroszok ellen, de 1859-ben újra olasz földre ment.

1859-ben, amikor kitört az olasz függetlenségi harc, több honfitársával együtt Türr is odasietett, hogy az Ausztria elleni háborúban részt vegyen. Itt Giuseppe Garibaldi mellett szolgált. A villafrancai béke után ismét Garibaldi mellé állt, mint annak hadsegéde, s egyike volt a „halhatatlan ezrednek”, amely végül bevette Palermót. Palermo bevétele leginkább Türr tanácsai miatt sikerült, ezért Garibaldi a nemzetőrség főfelügyelőjévé és tábornokká nevezte ki, itt kapta meg társaitól kitartásáért a „rettenthetetlen magyar” címét. Harcban szerzett súlyos karsérülése nyomán egy ideig a hadsereg további szervezésén fáradozott, majd döntő szerepe volt a messinai ütközetben aratott győzelemben is. Nápoly bevétele után Garibaldi a város polgári és katonai kormányzójává nevezte ki. A hadjárat után az olasz kormány megerősítette altábornagyi rangját, és kinevezte őt Viktor Emánuel szárnysegédjévé, ezáltal sok kényes diplomáciai ügy elintézését bízták rá.

1861. szeptember 10-én Mantovában feleségül vette III. Napóleon császár unokahúgát, Wyse-Bonaparte Adélt (meghalt 1899. július 8.).1860. október 1. és 2. között zajló volturnói csatában a tartalék haderőt irányította és nagy szerepe volt a küzdelem megnyerésében. Ugyanebben az évben Klapka Györgyhöz intézett levelet, amelyben óva intette honfitársait, hogy részt vegyenek egy elhamarkodott mozgalomban, értve ezalatt az akkori emigráció Ausztria elleni újabb fegyveres felkelésre vonatkozó terveit. 1866-ban, a königgrätzi csata után Klapka északon, ő délen szándékozott az országba törni, a tervekből azonban semmi sem valósult meg.

A porosz–osztrák háború befejezése után ismét Olaszországban élt. Az általános amnesztia után visszatért Magyarországra, és itt a közügyekben élénken részt vett. Ekkor alapította meg a központi népnevelési kört, amely azonban fiókjaival együtt megszűnt az 1870-es évek elején.

1869-ben Türr, társaival létrehozza Pesten a Corvin Mátyás szabadkőműves páholyt majd 1871-ben Klapka György és Andrássy Gyula társaságában a magyarországi Nagy Oriens szabadkőműves nagypáholy alapítótagjai között van.

A Ferenc-csatornát az 1870. XXXIV. törvénycikk által becikkelyezett engedély alapján ő vette át üzlet, illetve használat végett. Ennek során került kapcsolatba a Ferenc-csatorna építésének főmérnökével, s egyben honfitársával, Gerster Bélával. 1876-ban Gerster Béla és Ferdinand de Lesseps társaságában részt vett a Panama-csatorna legjobb átvágási nyomvonalát kijelölő expedíció munkájában. 1881. május 18-án a görög kormánytól 99 évre engedélyt nyert a korinthoszi földszoroson keresztül ásandó csatorna létesítésére és üzemben tartására. A tervek elkészítésével Gerstert bízta meg, aki a csatornaépítő vállalat főmérnökeként vezette a munkálatokat. Ennek építésében még négy magyar mérnök – Kauser István, Nyári László, Pulszky Garibaldi és Stéghmüller István – vett részt.

1888-ban a vállalatot vezető társaság megbukott. Türr ezután sikeres tevékenységet fejtett ki aziránt, hogy a kormányokat és a magánszemélyeket újabb összegek befektetésére bírja a Korinthoszi-csatorna építésének befejezéséhez. Az így végre elkészült művet 1893. augusztus 6-án I. György görög király és felesége, Olga királyné ünnepélyesen felavatta, majd a mesterséges vízi utat 1893. október 28-án forgalomba helyezték.

Mindezen tevékenységei közben politikai missziókat is teljesített: 1870-ben - igaz: nem hivatalosan - sokat fáradozott a francia, olasz és osztrák–magyar szövetség létrehozásán. A VII. nemzetközi békekongresszuson 1899. szeptember 17. – szeptember 22.) ő elnökölt. Élére állt a magyar kulturális és gazdasági mozgalmaknak, tervezgetett, számolt, beszélt és alkotott a magyar eszme, a magyar közgazdaság fejlődése és jövője érdekében.

Élete alkonyán viszont már a legtöbb idejét Párizsban töltötte. Több olasz királyi rend nagykeresztes vitéze volt. A halál 1908.május 3-án érte Budapesten. A mai Kerepesi-temetőben helyezték örök nyugalomra.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%BCrr_Istv%C3%A1n

P 45 - Google Street View

http://maps.google.hu/maps?q=budapest+podmaniczky+u+45&hl=hu&ie=UTF8&ll=47.51078,19.061322&spn=0.012015,0.01929&hnear=1064+Budapest,+VI.+ker%C3%BClet,+Podmaniczky+utca+45&t=m&z=16&layer=c&cbll=47.510738,19.061264&panoid=km3_MXrvJ4GzDmnkUJxz1g&cbp=12,84.92,,0,-22.5

Nem tudtak a híres szülöttükről

Hódmezővásárhely sok évtizede a művészetek és főként a képzőművészek egyik kellemes otthona. Néha azonban adódnak meglepetések, hiszen nemrég derült ki, hogy egy helyi szülésű festőművész, filmrendező és producer, Hamza D. Ákos nevét még sosem hallották a vásárhelyiek. A művész születésének 110. évében így egy nagyszabású kiállítás nyílt január 27-én a Tornyai János Múzeumban. A kiállítás anyagát Jászberényből szállították Hódmezővásárhelyre.

− Csak 2009-ben hallottam először Hamza D. Ákosról Góg Zoltántól, a jászberényi Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria akkori vezetőjétől – mondta a múzeum igazgatója, dr. Nagy Imre. − Ő keresett meg, és ajánlott egy kiállítást. Nem tudtuk, hogy Hamza D. Ákos 1903-ban itt született, s milyen pályát futott be, nem ismertük munkásságát, gazdag életútját. Azt viszont igen, hogy a város jelentős kulturális beruházása során a múzeum is megújul, így a kiállítás terve csak később válhatott valóra. A múzeumi bővítés, fejlesztés 2012. szeptember 1-jére készült el. Hamza D. Ákos műveit így a Magyar Kultúra Napja alkalmából tudtuk a közönség elé tárni.

Először együtt

A megújult, látogatóbarát vásárhelyi múzeumban, három teremben Hamza D. Ákos alkotásaiból közel ötven festmény, tollrajz és plasztika fogadja március 24-ig a látogatókat. Talán sok néző számára meglepő a sokféle absztrakt-szürrealista alkotás, ám azt is láthatják, hogy milyen harmóniába rendeződnek a szokatlan formák, így Hamza különös személyiségével is kapcsolatba kerülhetnek. A kiállításon számos olyan műve látható, melyet a hazai közönség még sosem láthatott, itt és most állították ki először.

Vásárhelytől Brazíliáig

A művész gazdag életútjának fordulatai már születésekor elkezdődtek. Vasúti tiszt édesapja 1903-ban éppen Hódmezővásárhelyen dolgozott, amikor Hamza D. Ákos megszületett. Ákos a szolgálati helyektől függően járt iskolába Szolnokon, Kecskeméten is, nagyapja, Hamza Pál pedig Jászberényben volt néptanító, ahol a szünidőkben a gyerek olyan élményekkel gazdagodott, amelyek nagymértékben meghatározták, hogy 1989-ben, 36 brazíliai év után ide települt vissza.

Hamza a budapesti akadémiai évek után, 1926-tól Párizsban folytatta képzőművészeti tanulmányait. Festett és a filmes világgal is megismerkedett. Hazai kapcsolatai nem szakadtak meg, haza-haza látogatott, majd 1936-ban feleségével, Hamza Lehel Máriával itthon maradt. A filmgyárban dolgozott, forgatókönyveket írt, rendezett és producerként is jegyezték. Szíriusz című filmje a világ első tudományos fantasztikus filmjének számít, de legismertebb alkotása talán az Egy szoknya, egy nadrág című vígjáték, amely kasszasikert is hozott. Karádi Katalinnal kétszer is dolgozott (Szíriusz, Külvárosi őrszoba), de Tolnai Klári, Jávor Pál is szerepelt a filmjeiben.

Hamza 1946-ban visszatért Párizsba, majd Olaszországban rendezett. Brazíliába hívták hat film elkészítésére, de ebből csak egy valósult meg. São Paulóban visszatért a festészethez. Művészeti munkásságát Brazíliában két jelentős állami kitüntetéssel ismerték el. Absztrakt képeit Európában is láthatta a közönség. Időskorában hazavágyott. Képzőművészeti alkotásait már 1987-ben Jászberénynek és a Jászságnak adományozta, de maga csak 1989-ben érkezett haza, amikor Jászberény otthont biztosított az idős művész házaspár számára. Hamza D. Ákos 1993-ban hunyt el, s utolsó lakhelye ma a Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria épülete.

Lakóhely - szülőhely

A hódmezővásárhelyi kiállítás megnyitásán az egyik terem zsúfolásig megtelt. Dr. Nagy Imre igazgató köszöntője után elsőként Jászberény polgármestere, Szabó Tamás idézte fel Hamza D. Ákos életútját. Kiemelte, hogy a Jászság legnevesebb alkotója ő, s időskorában a város nagy tisztelettel övezte. Jászberény díszpolgárává is fogadta, segítette a hazatelepülést, művészete előtt tisztelegve utolsó lakhelyét múzeummá alakította. A művész Jászberénybe tért haza, ez az ő döntése volt. Most azonban ezzel a kiállítással Hódmezővásárhelyre, szülőhelyére is hazatért.

Brazília budapesti nagykövete, Sérgio Eduardo Moreira Lima arról beszélt, hogy a brazíliai táj, a brazil emberek hatottak a művészre, ez képein jól látható. Mind képzőművészként, mind filmrendezőként gazdagította Brazília művészetét, ezért nagyra tartják, őrzik emlékét.

Hódmezővásárhely polgármestere, Almási István elmondta, hogy örömmel fogadták a kiállítás gondolatát. A művész életútjának alaposan utánanéztek, és kiderítették, hogy születésén kívül egyszer biztosan járt Hódmezővásárhelyen. A Tiszavirág című filmet 1938-ban Vásárhelyen forgatták, s Hamza volt a gyártásvezetője. Almási István úgy fogalmazott: Hamza D. Ákos olyan elszármazott, aki a világban letette névjegyét, s erre a város is büszke. Felidézte, hogy Lucien Hervé fotóművész (eredeti nevén Elkán László) is a város szülötte, 2010 óta díszpolgára, Hamzához hasonló utat járt be. Az 1920-as években mindketten a párizsi művészvilág tagjai voltak. A köszöntője végén hangsúlyozta, Hamza D. Ákos emlékét Hódmezővásárhely is őrzi, és örökségét ápolja.

Gurzó K. Enikő művészettörténész, a kiállítás rendezője kiemelte, hogy különleges a pillanat, hiszen Hamzát 110 év után szülővásárosa is megismerte. A műveinek befogadása nem egyszerű, hiszen a színekkel és formákkal való kifejezésmód sajátos. A stílusirányzat meghatározása sem egyértelmű: kubizmus vagy konstruktivizmus. Az azonban biztos, hogy képein harmónia, egyensúly és részletezés egyaránt látható, s azok a benső én kifejezései. Filmes munkásságában is több stílus jelent meg, azaz széles a paletta Hamza D. Ákos művészetében. A művész őszinte, igaz embert volt és magyar érzelmű egész életében.

Hamza D. Ákos, amikor műveit Jászberénynek adományozta, ezt írta: „Mindenféle művészeti hagyaték értékét az idő határozza meg. A művész halála után néha csak évtizedek múlva tud az utókor biztos ítéletet formálni… Bár bennem határozottan él a remény, hogy képeim – főleg a fiatalok körében – már előbb is igaz barátokra találnak.”

Nos, ez úgy tűnik 2013-ban már meg is történik. Hamza művei ugyanis – a kis jászberényi múzeumból kilépve – útra keltek. Hódmezővásárhely után ősszel a szolnoki galériában láthatja majd a közönség, sőt 2014-ben Jászberény németországi testvérvárosában, Vechtában is bemutatják őket.

Hamza D. Ákos

1956-ban egyik alapítója, majd 1961-től főmestere a Sao Paulói Resurrectio páholynak, amely a magyar nyelvű szabadkőművesség egyik fellegvára volt külföldön, amíg a magyar nyelvű utánpótlás el nem apadt. Részt vesz a külföldi magyar páholyok munkájában, a párizsi Martinovics páholy által szervezett magyar szabadkőművesek nemzetközi találkozóiról kiadott publikációkban szerepel gondolataival. (Szabadkőműves írások, Paris, 1966, újraközlése napjainkban: Hamza D. Ákos: A titoktartásról, Kelet 2004/1, 5-10. p.)

Forrás: magyarmuzeumok.hu (szerző: Kiss Erika), 

http://aprofan.blogspot.hu/2008/09/hamza-d-akos-evfordulo.html (szerző: Lalo)