Akire nem lehetünk büszkék

Ki felel Trianonért?  

Közismert, hogy az első világháború végéhez közeledve, a forradalmak és a háborút lezáró trianoni békeszerződés időszakában az antiszemitizmus nagymértékben megerősödött Magyarországon. Nem csak hazai sajátosság, hogy a korabeli antiszemita retorika a szabadkőművességet teljesen összemosta a bolsevizmussal és a zsidósággal, közéjük egyenlőségjelet téve. S persze a legfőbb vád eszerint a logika szerint, hogy Trianonért kizárólag a szabadkőművesek (akik zsidók is) felelősek. Ez az aljas téveszme a két világháború közötti időszakban is jelentősen terjedhetett. Ennek a tudatos félrevezetésnek a mai napig egyik – ha lehet ilyet mondani – „klasszikusa”  „A szabadkőművesség igazi arca” című könyv, aminek szerzője Gyöngyösön élt, s a mátraaljai városból fejtette ki nem túl áldásos tevékenységét.

Dr. Somogyi István, a titkos fajvédő

Dr. Somogyi István 1888. február 29-én született a borsod megyei Cserépfaluban, Somogyi Andor kántortanító és Daragó Róza gyermekeként. Középiskolai tanulmányait Kassán, Lőcsén, Munkácson és Nagykállón végezte, majd az egri érseki jogakadémia hallgatója lett. Szigorlatait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen tette le. Ügyvéd foglalkozása mellett a "Gyöngyösi Újság"-ot és a "Gyöngyös és Vidéke" c. politikai hetilapot szerkesztette a húszas és harmincas években. Írásai, beszédei miatt mind a Károlyi Mihály, mind a Kun Béla vezette kormány a nemkívánatos személyek közé sorolta. A kommün alatt túszként tartották fogva Gyöngyösön, majd a cseh megszállás elől Szécsénybe, Losoncra és Nógrád megyébe menekült.

Visszatérve Gyöngyösre megszervezte a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártját (KNEP). Jól jellemzi ezt a korszakot eszmetársa, a szintén gyöngyösi Dezséri Bachó László történész 1942-ben megjelent könyve, mely „A zsidóság térfoglalása Gyöngyösön 1919-től napjainkig” címet viseli. Büszkén számol be a szerző a Dr. Somogyi Istvánnal alakított titkos fajvédő társaságról csakúgy, mint a későbbi miniszterelnök Gömbös Gyulához fűződő jó viszonyáról.

1920 és 1922 között Dr. Somogyi István Budapesten a nemzetgyűlés képviselőjeként, és a Mentelmi Bizottság előadójaként vett részt a közéletben. Képviselői mandátumának lejárta és a KNEP-ből való önkéntes kilépése után nem választották újból képviselővé, ügyvédként, lapszerkesztőként és antiszemita íróként kereste kenyerét Gyöngyösön.

Könyveit 1945 után a „bezúzandó sajtótermék” kategóriába sorolva betiltották, műveit nyolcezer pengős büntetés és hat hónapig terjedő elzárás terhe mellett lehetett birtokolni.

Dr. Somogyi István az „A szabadkőművesség igazi arca” című könyvében a kül- és belpolitikai folyamatok és tények teljes mellőzésével próbálja bizonyítani, hogy Trianon és a szabadkőművesség egymástól elválaszthatatlan fogalmak, valamint az 1920-ban belügyminiszteri rendelettel feloszlatott Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy "földalatti" tevékenységet fejtett ki az ország határainak ilyetén átrajzolása érdekében. A könyv igyekszik alátámasztani azt a tételt is, hogy a szabadkőművesség nem más, mint cionista összeesküvés, így a zsidóság felel a korabeli Magyarországot sújtó össztársadalmi problémákon túl mindazokért a bajokért, amik a trianoni határok meghúzásához vezettek.

Dr. Somogyi István ügyvédet, a gyöngyösi és a honi "fajvédő mozgalom" egyik „vezéralakját” a háborút követően szinte azonnal népellenes bűncselekményekért és a zsidók elleni uszításért perbe fogták, majd 1946-ban kivégezték.