Kormánydöntésre készítik elő az Együttélés Háza projektet

A tavaly nyáron útnak indított gyöngyösi Együttélés Háza projekt háza táján mozgalmas volt az elmúlt fél év: folyamatos a lobbi, készülnek a látványtervek és alakul a történészi koncepció is.

2013 júniusában a város különböző pártállású képviselőinek közös szándéknyilatkozatával indult útjára Gyöngyösön az Együttélés Háza projekt. A támogatók között egyházi vezetők, frakcióvezetők, miniszterek neve is megtalálható volt a kezdetektől fogva. Az alapelképzelések szerint az utóbbi évtizedekben bútorboltként működő egykori Baumhorn Lipót-féle zsinagógát, a város egyik központi, emblematikus épületét újra méltó, kulturális tartalommal kellene megtölteni, egyfajta kulturális centrum és modern, múzeumi funkciót is betöltő kiállítóhely egységeként. A kialakítandó térben a múltra emlékezés mellett a kortárs törekvések, folyamatok is teret kapnak.

– A legszembetűnőbb változás az elmúlt fél évben, hogy már nem működik bútorbolt a  gyöngyösi "nagyzsinagógában", de ennél sokkal komolyabb eredményei is vannak az eddigi egyeztetéseknek – számolt be a történésekről Balázs József fideszes országgyűlési képviselő, a kezdeményezés elindítója. – Itt szeretnénk bemutatni helyi példákon keresztül a zsidóság több évszázados magyarországi tevékenységének azon eredményeit, amelyek az összmagyarság életében maradandó, pozitív értéket jelentenek. Ipartelepítőkre, építészekre, gyógyszerészekre, művészekre és kulturális mecénásokra szeretnénk emlékezni ezen a helyen: Richter Gedeonokra, Hatvany Lajosokra, Bródy Sándorokra – mondta el Balázs József.

A Baumhorn-zsinagóga – az ország második legnagyobb vidéki zsinagógája – ma magántulajdon. Jelenlegi tulajdonosa egyetért az Együttélés Háza koncepciójával, szeretné mihamarabb az épületet eladni erre a célra. A terveket a képviselő a Miniszterelnökséggel folyamatosan egyeztette az elmúlt hat hónapban. Az előkészítettséget és az épület jó állapotát tekintve a visszajelzések szerint jó esély van arra, hogy a több százmillió forintos projekt a tavasz folyamán pozitív kormánydöntést kapjon. Az első lépés az épület állami tulajdonba vétele, ezt követheti az épületet körülölelő, mára katasztrofális állapotú pavilonsor bontása, belső hozzáépítések bontása és az átépítés.

Az átalakításhoz már az első építészeti látványtervek is elkészültek, amelyeket elkötelezett gyöngyösi szakemberek, az Europa Nostra-díjas Eperjesi László és Kalácsi René építészek állítottak össze. Eperjesi László hangsúlyozta, a volt zsinagóga funkcióbeli átalakítása nem igényel jelentős beavatkozást. Az épület állaga jó, a meglévő stílusjegyeket modern látványelemekkel párosítva Gyöngyös egy újabb maradandó építészeti értékkel gazdagodhat. A tervezők nem csak a zsinagóga, hanem a környező épületek előtti tereket is egységesen, igényesen rendeznék.

A történészi koncepció kidolgozására a Miniszterelnökség tavaly ősszel az ország egyik legfelkészültebb történészét, a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjteményt irányító Dr. Szita Szabolcsot és helyettesét, Dr. Botos Jánost kérte fel. A tervek szerint a Gyöngyösön létrehozandó intézmény szakmai felügyeletét projektgazdaként a budapesti központ biztosítaná. Dr. Szita Szabolcs már az első egyeztetés során kifejezte: mindenképpen közönségvonzó, nemzetközi színvonalú, történészi szempontból megfelelően alátámasztott intézményhez szeretné a nevét és tudását adni. A szervezők számítanak a ma még fellelhető helyi emlékekre, tárgyakra, dokumentumokra is, ezek összegyűjtésére helyi felhívás is megjelent.

Dr. Botos János, a Holokauszt Dokumentációs Központ igazgatóhelyettese, Balázs József országgyűlési képviselő és Mikecz Péter, a Miniszterelnökség helyettes államtitkára egyeztet a projektről.

Szita professzor és a projektet segítő szakemberek grémiuma ezekben a hetekben is azokon a szakmai anyagokon munkálkodik, amelyek január végén az építészek elképzeléseivel együtt a gyöngyösi képviselő-testület elé kerülhetnek, elvi támogatás reményében. A projektet már támogatásáról biztosította Faragó László, Gyöngyös város polgármestere – húzta alá Balázs József. Hozzátette: a város is illő helyet találhatna az épületben több különleges helyi muzeális gyűjteményének, mint például a festő Herman Lipót hagyatékának vagy a Huszár Lajos Éremtárnak, de kiváló akusztikájú, korszerű rendezvényhelyszínként is szolgálhat az Együttélés Háza. A projekt nyomán Gyöngyös város ismertsége és turisztikai vonzereje tovább nőhet, vélte az országgyűlési képviselő.

Eredeti: http://magyarmuzeumok.hu/tema/1624_kormanydontesre_keszitik_elo_az_egyutteles_haza_projektet

Arcon formált világkép

HATVANY

December 1-jéig tekinthető meg az egri Dobó István Vármúzeum Gótikus Palotájában látható kiállítás Hatvany Lajosról (1880–1961).

Hatvany Lajos személyében olyan irodalomszervezőt tisztelhetünk, aki a kortárs magyar irodalom jeleseinek – így Bródy Sándor és Gárdonyi Géza – írói tevékenységére is érzékenyen figyelt. A H. Szilasi Ágota művészettörténész, kurátor, valamint Csintalan András és Révész Ferenc nevével fémjelzett egri kiállítás egyfajta búcsú a megyei múzeumi szervezeti egységtől.

Tizenegy rajz

A kiállítás alapötlete képzőművészeti jellegű volt. A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Hatvany Lajos Közérdekű Muzeális Gyűjtemény képzőművészeti és fotógyűjteményére alapozva Hatvany arcait, gesztusait, a kortársak róla alkotott képét mutatja be. Mint azt H. Szilasi Ágota elmondta, a kiállítás első gondolata 2011-ben fogalmazódott meg, amikor Hatvany Lajos halálának 50. évfordulójára emlékeztek a nevét viselő gyűjteményben.

Az NKA támogatásából megvalósult tárlat előkészítése két éven át elhúzódott, viszont így kellő idő adódott arra, hogy az alapötlet jobban kibontakozzon, és egy komolyabb kiállítás jöhessen létre. Kiindulópontul az a 11 darab karikatúra, grafika, portrérajz szolgált, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum őriz Hatvany Lajosról, illetve a hatvani múzeum képzőművészeti gyűjteményének 1919-es Moholy-Nagy László-rajza és Hermann Lipót 30 darab portréja a mecénásról. E grafikák mellé válogattak fotókat a Petőfi Irodalmi Múzeum fotótárából, amelyekről a rajzokéhoz hasonló arckifejezések, gesztusok, helyzetek, életkorok köszönnek vissza. Ez a vizuális játék tette lehetővé, hogy Hatvany Lajos életútjának főbb csomópontjait, tevékenységének főbb szegmenseit bemutassák.

– Megpróbáltuk őt mint irodalomtörténészt, írót, lapszerkesztőt bemutatni, és persze ami a legközismertebb róla: mecénást. Igyekeztünk szűkíteni a kereteket, mert egy időszaki kiállításon nem lehetett minden általa felkarolt tehetséget felvonultatni. A legnagyobb neveket választottuk ki: Ady Endrét, József Attilát és Petőfi Sándort, illetve azokat a családtagokat, akik Hatvanhoz kötődnek. Így került a képbe Hatvany Ferenc, aki azt a közeget, ahol ők fiatalon éltek, képek formájában megörökítette, így az ő olajfestményei is láthatók a kiállításban. Az egyik a hatvani kastély enteriőrje, a Kék szoba című festmény, illetve az egykori angolkertet ábrázoló kép. A másik személyiség, aki a családból bemutatkozik, Lesznai Anna, a Hatvany fivérek unokatestvére. Ő abból a szempontból is érdekes, hogy képzőművészként, íróként és költőként is alkotott, a Nyugatfolyóiratban rendszeresen publikálat – mondta el H. Szilasi Ágota.

A Nyugat

Hatvany Lajos a Nyugat 1908-as indulásakor az irodalmi lap legnagyobb pénzügyi mecénásának számított, de a mecénási szerepkör számára nem volt elég: szerkesztőként és szerzőként is jelen kívánt lenni a lapban. Szerkesztői elképzelése jelentősen eltért Osvát Ernőétől, így Hatvany ragaszkodott ahhoz, hogy ne csak új, fiatal tehetségeket mutassanak be. A lap jobb terjeszthetőségét szem előtt tartva arra gondolt, olyan szerzőket is közöljenek, mint például Ady Endre, Bródy Sándor vagy Gárdonyi Géza. Életrajzi regényét, az Urak és embereket Hatvany Bródy Sándornak ajánlotta, akihez mély barátság fűzte. Lesznai Anna első verseit is Hatvany vitte el a Nyugathoz. Hatvanyt, Adyt és Lesznai Annát szoros barátság fűzte egymáshoz. Mivel Lesznai textilművész is volt, a kiállításba bekerült Ady-párnájának két nagyon szép grafikus változata, illetve egy 1914-es kiadású Ady-kötet, amelynek borítóját ő tervezte.

– A kiállításba került grafikák néhány alkotóját ki kell emelni. Több nagyon jó nevű karikatúrista és művész munkássága köthető e korszakhoz, így Gergely Tiboré, Lesznai Anna férjéé is. Azokból az időkből, amikor József Attilával együtt Bécsben voltak emigrációban, egy nagyon szép József Attila-portré látható itt. A képi anyaghoz közel három és fél órás hangzó anyag társul, amely, egyénileg választható és hallgatható szövegrészletekből áll. A hanganyag mélységében, időtávlatban átfogóan mutatja be Hatvany Lajost és azokat az embereket, akikhez barátság fűzte – mondta H. Szilasi Ágota.

Életmű

A hallgatható anyag Hatvany életművének mélyebb rétegeibe enged bepillantást. Hatvany életműve nagyon jól feldolgozott, mert még maga rendszerezni kezdte az írásait, és olyan összerakott, tematikailag válogatott anyagot állított össze, amely a korai munkáit is tartalmazza. Levelezése, amelynek összeállítása még a felesége életében elkezdődött, két kötetben meg is jelent. A Hatvany Lajosra vonatkozó életrajzi tudnivalók ezekből a szemelvényekből, szövegrészletekből állnak össze.

– Nagyon fontosnak tartottuk a fiatalkori indulást, és azt a világnézeti változást, amelyen saját bevallása szerint Hatvany keresztülment – mondta el a kiállítás kurátora. – A Tudni nem érdemes dolgok tudománya című kötetének magyarul megjelent változatában olvasható előszóban maga elemzi végig azt a fajta művészetközelítést, amit az írásos művekre vonatkoztatott. Ezek mellett Gyulai Pálhoz fűződő viszonyát is próbáljuk megjeleníteni, valamint azt, honnan is vette Hatvany Lajos a rá jellemző konzervativizmussal összeolvadt modernséget. Gyulai Pál egyszer megkérdezte tanítványát, a fiatal Hatvany Lajost arról, hogy mi a modern? – Az, ami a tanár úr volt akkor, amikor Petőfit védte Toldy Ferenccel szemben – felelte Hatvany.

Hatvanyt egész életében próbálta értelmezni a modern fogalmát, egész életében foglalkoztatta, hogyan lehet objektív irodalomkritikát írni, ki kell-e egyáltalán az ítélőnek vonnia saját személyiségét, világlátását az ítéletből. Ezek mellett egy hosszabb részlet hallgatható meg az Urak és emberek című könyvéből, amelyről már a kortársak is úgy vélekedtek, hogy nagy részben életrajzi regény, de mégsem teljesen az. Furcsa, gyötrődéssel teli összegzése a korabeli zsidó asszimiláció kérdésének; Hatvany azt feszegeti, mi is a zsidók feladata, státusa a korabeli Magyarországon.

Hunn, új legenda

Hatvany és a Nyugat, valamint Osvát konfliktusának egyik kulcspontja volt, hogy Hatvany Osvát nem értékelte eléggé Adyt. A kiállítás is hangsúlyt helyez arra az eltaszító és magához ölelő szeretetre, ambivalens kapcsolatra, amely kettejük kapcsolatát jellemezte. Hatvany gyakran és mélyen írt Adyról, elemezte, ösztönözte munkásságát.

– Múzeumtörténeti kuriózum, hogy miért is lett a hatvani múzeum névadója Hatvany Lajos – mondta H. Szilasi Ágota. – 1974-ben egy mappával a hóna alatt besétált egy úr a múzeumba, amelyben Gergely Tibor-, Lesznai Anna- és Oskar Kokoschka-rajzok voltak. Az illető húsz évvel korábban a hatvani cukorgyár egyik alkalmazottja volt. Amikor a háború utáni zűrzavarban a Hatvany család tulajdonában álló hatvani cukorgyárat államosították, a gyár akkori igazgatója – nagyon helyesen – muzeológusokat hívott ki, nézzék végig, mit kezdjen azzal az anyaggal, amely a kastélyban és a gyár területén fellelhető. Ám az akkori kollégák értéktelennek minősítették az anyagot, ezt több visszaemlékezés is alátámasztja, dokumentált. Az igazgató akkor néhány jó érzésű és kvalifikált embernek azt mondta, hogy válogassák ki azt, ami szerintük érték, és vigyék haza.

Húsz év múlva a gyár egykori alkalmazottja, Doktay Gyula magángyűjtő ösztönzésére bevitte az anyagot a hatvani tanács kezdeményezésére létrejött új múzeumba, és felajánlotta a frissen létesült intézménynek. Ettől kezdve a hatvani múzeum arculata és jövője összeforrt a mappa tartalmával, mert az az információmennyiség, amit magában rejtett, először Gergely Tiborra, majd Lesznai Annára, végül Hatvany Lajosra irányította a múzeumi kutatást. Egy évvel később Kovács Ákos akkori múzeumigazgató Hatvany Lajos még élő özvegyétől hozzájárulást szerzett, és a múzeum felvehette Hatvany Lajos nevét. Nem sokkal ezt követően megérkezett a múzeumba Lesznai Anna addig Gergely Tibornál őrzött képzőművészeti hagyatéka is két hatalmas ládában. Ez az anyag sokáig feldolgozatlan volt, most pedig hamarosan – az Alfa-program támogatásával – új állandó kiállítás készülhet a hatvani Hatvany Lajos Közérdekű Muzeális Gyűjtemény épületében, mely Lesznai Anna munkásságát állítja a középpontba.

Hazatérések

A most megnyílt kiállítás rendezői fontosnak tartották, hogy azt az időszakot is bemutassák Hatvany Lajos életéből, amely nagy törést jelentett személyes sorsában. Miután 1919-től 1927-ig tartó emigrációjából hazatért, a Károlyi-kormány idején vállalt politikai és művészeti szerepéért, írásaiért és véleményéért perbe fogták. A per részeként Thomas Mann védőlevelét is felolvasták a bíróságon, amelyben kérte Hatvany Lajos felmentését, hiszen nem lehet bűnös az, aki olyan könyvet írt, mint a Megsebzett ország. A mai napig is csak németül megjelent könyv az irodalmon keresztül mutatja be Hatvany rajongását Magyarország és a magyar művészet iránt. Végül kiszabott büntetéséből Hatvany nagyjából csak egy évet töltött börtönben. 1938-tól 1947-ig ismét külföldre, Angliába kényszerült, és Petőfi-filológiával foglalkozott. Hazatérése után egyetemi katedrát kapott, és megvalósíthatta régi tervét, Petőfi Sándor életének feldolgozását. Munkája Így élt Petőfi címmel öt kötetben jelent meg; természetesen ebből is került a 20. század eleji forrongó magyar irodalom kiemelkedő egyéniségéről, a Hatvany Lajosról szóló kiállításba.

Molnár József: Kemény János

Molnár József: Kemény János

Gyöngyös város Önkormányzata élén 1848. július 27-től 1950. október 22-ig választott polgármesterek álltak.

Kemény János a XIX. század végén és századunk első két évtizedében volt városunk meghatározó személyisége, tisztviselője, majd polgármestere. Munkájával Gyöngyöst a kor színvonalának megfelelő fejlettségi szintre emelte.

Kemény János

Kemény János 1855. május 26-án Gyöngyösön a Kálvária parton született. Apja Kemény Lipót birtokos, édesanyja Cudkya Anna volt. Elemi iskoláit és a gimnázium 6 osztályát Gyöngyösön végezte, tanulmányait Miskolcon folytatta, itt is érettségizett. Jogot Pesten tanult, 1879-ben államtudományi vizsgát tett. Ezután gyöngyösi és a környéken lévő birtokán gazdálkodott. Megnősült, Horváth Zsigmond gyöngyösi ügyvéd Sarolta nevű leányát vette feleségül. Házasságukból 1 fiú, Ödön született. Az 1880-as évek elején másfél éven át békebíró is volt Gyöngyösön. Gazdasági gépek tervezésével kezdett foglalkozni, ezért két évet töltött a kassai mezőgazdasági akadémián. Nógrád megyében 5 ezer holdas birtokot bérelt, itt nagy beruházásokat eszközölt. Az első évi termése leégett, biztosítása nem volt. Ezt még tetézte, hogy egy régen húzódó perében vesztett és a gazdag ember tönkrement. 1892-ben Közügyek címen vegyes tartalmú hetilapot szerkesztett, Kreit Gyulával, a lap 1894. évi megszűnéséig. A lapot Gyöngyösön Herzog Ernő Ármin nyomdájában nyomtatták.

1892-ben Kemény János Gyöngyös város szolgálatába lépett, közgyám, városi tanácsos, majd árvaszéki ülnök lett. Mint tanügyi előadó és iskolaügyi tanácsos Balogh Gyula polgármesterrel együtt hosszú tárgyalás után megnyerte a helyi egyházak (római katolikus, református, zsidó) támogatását és nagymértékben hozzájárult a gyöngyösi városi és egyházi iskolák 1894. április 29-i állami kézbe (államosítás) való adásában. Igen nagy szerepe volt a városi gimnázium 1898. május 29-i államosításában is.

1883-1890. között a filoxéra kipusztította a gyöngyösi és a környékbeli szőlőket, mely a város szőlőtermelésből élő lakosságát szinte tönkretette. A válság a legjobban a kevés szőlőterülettel bíró kapásokat és a nincstelen napszámosokat sújtotta. Kemény János, mint a mezőgazdasághoz jól értő városi tanácsos javaslatára a föld nélküli szőlőmunkások a város ingatlan földjeiből egy-kettő-három hold szőlőtelepítésre alkalmas haszonbérleteket kaptak, melyen csemegeszőlőt telepítettek és így munkához jutottak.

Már említettem, hogy Kemény János mezőgazdasági gépek tervezésével foglalkozott, hogy megkönnyítse a nehéz fizikai munkát és a mezőgazdasági termelést jövedelmezőbbé tegye. A Gyöngyösi Városi Képviselőtestület 1897. szeptember 27-i közgyűlésén egy Memorandumot intézett a képviselőkhöz, melyben tervrajzok alapján bemutatta, hogy milyen mezőgazdasági gépeket tervezett 12 éven át. Ezek a következők: emberi erőre kaszálógépet, egy kaszáló és marokszedő gépet, továbbá két különböző szénaforgató gépet. Lóerőre tervezett (persze ennek működtetésére is kellett ember) egy kaszáló, egy egyetemes kévekötő aratógépet és egy gyűjtőgépet. Előállításuk aránylag nem került volna sokba, számítása szerint 70 és 120 forint körüli összegbe. Nem tudjuk, hogy e tervekből csak egy is megvalósult-e?

Kemény Jánost az 1900-as évek elején családi tragédiák érték. 1903. szeptember 3-án meghalt a felesége, pár éven belül elvesztette főhadnagy rendfokozatú Ödön fiát is. 1905. december 23-án megnősült, feleségül vette a néhai Jetthléry Gyula tarnabodi községi jegyző Eleonóra nevű lányát.

1908. április 30-án a városi képviselőtestület polgármesterré választotta. Kemény programjában újításokat ígért: új modern várost, melynek van jó ivóvize, csatornázása, járható egyenes utcái, egészségügyi követelményeknek megfelelő vágóhídja, ellenőrzés alatt álló piaca.

Kemény polgármester a városban folyó építési munkákról a Gyöngyösi Kalendárium 1909, évfolyamában A jövő kilátásai címen beszámolt a város lakosságának. Elkészült négy utca, két tér aszfaltozása, aszfaltjárdák készültek, megoldották a város belterületének vízelvezetését, két vasbeton szerkezetű híd épült a Nagypatakon, ezen kívül villanyvilágítást is kapott a város, továbbá temetői szabályrendelet is készült. Területet adott a város a MÁV-nak a pályaudvar és a teherpálya rész bővítéséhez. Meg kell oldani a vízkérdést, mert csak pár kút vize iható a városban. A további munkák elvégzéséhez kéri a lakosság segítségét.

A polgármester a Gyöngyösi Kalendárium 1911. évfolyamában Gyöngyös a múltban, a jelenben és a jövőben c. tanulmányában először a város múltjáról szól: a járhatatlan utakról, a közvilágítás hiányosságáról, az államosítás előtti iskolaügyről, a város kútjairól. Szól a jelenről: a villanyvilágításról (közvilágítás), az új aszfalt utakról, járdákról, csatornákról (felszíni víz elvezetése a belvárosban), továbbá a városi földutakat makadám utak váltják fel (a város vett egy úthengert). Makadám utak vezetnek a szomszédos falvakba is. Kitisztították a kutakat, több újat is ástak így több vízhez jutott a lakosság. Említi az új iskolaépületek elkészültét is, melyet az államosítással vállalt a város. Még nem megfelelő körülmények között működik a vágóhíd, a piaci húsárulás sem rendezett. A városháza ügyét is rendezni kell (a régi eredeti városházában, illetve a fiókvárosházán, a volt gimnázium, ma Zeneiskola épületében voltak a városi hivatalok). Vasúti érdekeink címen arról szól, hogy Gyöngyöst be kell kapcsolni az új vasúti hálózatba. Új vágóhidat, húscsarnokot kell építeni. Meg kell oldani a vízkérdést, ha másképp nem lehet, artézi kutakat kell fúrni. Színházépületet kell emelni, a Járásbíróság új épülete a vásártéren épül meg (1913-ban elkészült). A városnak javadalmi hivatalt kell felállítania.

A Gyöngyösi Kalendárium 1913. évi számában Vasúti érdekeink címen arról ír Kemény János, hogy Gyöngyöst vasúti csomóponttá kell kiépíteni, szorgalmazza a Gyöngyös-Szurdokpüspöki, illetve az Ózd-Gyöngyös-Hatvan vasútvonal megépítését, a gazdasági élet fejlődésének elősegítése miatt.

A város gazdasági fejlődését megakasztotta az I. világháború (1914-1918) és az 1917. május 21-i tűzvész elpusztította a város középső, legértékesebb részét. Ekkor Kemény polgármester már 62 éves, helytállásáról a tűzvész idején és az utána következő helyreállítási munkák során végzett tevékenységéről feltétlen szólni kell.

Gyöngyös az 1917-es tűzvész előtt

Kemény János nagy tűzben tanúsított tevékenységét a városi közgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg: ... „Megállapítjuk, hogy a tűzvész alkalmával kivette részét Kemény János polgármester a vagyonmentésben is. Intézkedett a hivatalos iratok megoltalmazása iránt, ötödmagával órákon át védte és meg is oltalmazta a lángtengerrel körülvett városi félszerben elhelyezett 900 métermázsa rézgálicot, védelmezte a hivatalos helyiségeit, az égő városházi ablakok és a szintén tüzet fogott erkély tüzét saját kezeivel oltotta el, mikor pedig látta, hogy hivatali helyiségét tovább védeni képtelen, a lángtengeren, életét veszélyeztetve áttört, tűzoltó szereket és vizet szerzett az oltáshoz és így az ő érdeme, hogy a városháza és az abban lévő iratok megmentettek a pusztulástól."

A tűzvész után május 23-án IV. Károly magyar király és felesége Zita királyné meglátogatta a leégett várost. A királyi pár látogatását - adomaszerűen - így írja le dr. Harrer Ferenc Gyöngyös későbbi újjáépítési kormánybiztosa: ... „Az udvari különvonatot természetesen a polgármesteri pár várta. A szalonkocsiból kilépő királyt a város első embere fogadta, a királynét a polgármester asszony. Ez utóbbi odaszaladt Zita királyné elé és ... udvari bók helyett magához öleli, arcon csókolja jobbról - balról mondván: Isten hozott kedvesem"! ...

Dr. Harrer 1917. június 17-én érkezett Gyöngyösre szaktanácsadóival együtt a leégett város megsegítésére összehívott értekezletre, mint a Magyar Városok Kongresszusának megválasztott ügyvezetője. Ezen az értekezleten a polgármester átadott Harrernek egy közel 50 tételt felölelő kérdéscsomagot, melyet Barna Dezső városi főmérnök és Légmány Imre műszaki tanácsos az egri Állami Építészeti Hivatal vezetője állított össze., áttekintés végett, mely az eljövendő újjáépítésre vonatkozik. Az értekezlet végén a polgármester átadott dr. Harrernek egy iratot, melyet a képviselőtestület a Városok Kongresszusához intézett, melyben kormánybiztos kinevezését kéri, a gyöngyösiek szerették volna ha e tisztséget dr. Harrer vállalja el. A fővárosban is ezt kérték tőle, aminek ő eleget tett.

Kemény János

A Gyöngyösi Tűzvész emlékére Gyöngyösi Phőnix címen 1918-ban egy emlékkönyvet adtak ki. Kemény János polgármester e könyvben Jelen, múlt, jövő címmel 10 pontban foglalta össze a város újjáépítésével kapcsolatos gondolatait. Ez eredetileg az 1917. július 1-i képviselőtestületi ülésen elhangzott bevezető beszéde, ekkor mutatkozott be a testületnek dr. Harrer kormánybiztos. Nem célunk, hogy részletezzük a polgármester újjáépítéssel kapcsolatos tevékenységét, de mindenben segítette a kormánybiztos és Warga László - ő készítette a város újjáépítési tervét - munkáját.

Kemény János az 1918-1919. évi forradalmak alatt is szolgálta a várost. 1918. november 1-én a polgármester, dr. Bozsik Pál felsővárosi plébános és dr. Hakker Béla főügyész a városi polgárokból és a csendőrségből megszervezték a Polgárőrséget a rend fenntartására. Kemény polgármester részt vett a Nemzeti Tanács munkájában, elnöki tisztségéről 1918. december 18-án lemondott. A polgármester 1918. november-1919. március eleji időszak pártküzdelmeiben nem vett részt, mindig a város ügyeit tartotta szem előtt. 1919. március 11-én Kemény János lemondott polgármesteri tisztségéről, melyet a Néptanács (a kormány 1919. február 15-i rendelete értelmében a képviselőtestület helyébe lépett) el is fogadott.

A Tanácsköztársaság idején Kemény János sok zaklatásnak volt kitéve. Lakására sok városi iratot hazavitt és sértetlenül megőrizte azokat a Tanácsköztársaság bukásáig. A Gyöngyösi Forradalmi Törvényszék 1919. április 24-én ellenforradalmi megmozdulástól tartott, ezért a város 14 gazdag előkelő polgárát, köztük Kemény Jánost is letartóztatta és a Járásbíróság épületébe zárta. Közel egy hét fogva tartás után engedték őket szabadon.

Kemény János nyugalmazott polgármester a Tanácsköztársaság bukása után 1919. augusztus elején újból a város élére állt. A román megszállás alatt sok erényt, tapintatot, alkalmazkodást és furfangot igénylő szolgálatot tett a város népének. Novemberben nyugalomba vonult, utódjául a képviselőtestület 1919. november 11-én Dr. Puky Árpád ügyvédet választotta meg. A városi képviselőtestület jegyzőkönyvben örökítette meg Kemény János polgármester tevékenységét:

„A város közönségének mindenkor és mindenben hasznára volt, utcáinak aszfaltozása, makadám burkolattal való ellátása, kő és betonhídjai építése, esővíz csatornáink és villanyvilágítás létesítése, mind-mind az ő hathatós közreműködésével és legtöbb esetben az ő kezdeményezésére létesültek, miáltal Gyöngyös városában a közlekedés nehézségei megszűntek".

1920. májusában a város közönsége hálája jeléül Kemény János volt polgármesternek díszalbumot ajándékozott. Érdemei között megemlítik, hogy a román megszállás idején megakadályozta, hogy az idegen katonák a lakosságtól gátlástalanul javakat (értékeket) vigyenek el, továbbá hogy a Gyöngyöshalász határában az ő munkássága eredményeképpen találták meg a város részére nagy kincset jelentő artézi vizet.

Már említettem, hogy Kemény János sok cikket írt a helyi újságokban, a Gyöngyösi Kalendáriumokban, sőt fiatalabb éveiben saját heti újságot is szerkesztett. Egy vallásos tárgyú könyvet is írt, mely Ünnepnapok címen 1929-ben saját kiadásában jelent meg. A 491 oldalas könyv a katolikus ünnepekhez kapcsolódó vallásos elmélkedéseket tartalmaz. Alcíme: „Imád az Isten, szeresd a hazát. Imák és elmélkedések figyelemmel a családok és az ifjú nemzedék valláserkölcsi érdekeire." Könyvét dr. Serédi Jusztiniánnak, Magyarország hercegprímásának ajánlja. A könyv Serédi prímás (1927-1945) előszavával jelent meg. A hercegprímás a könyvet, mint értékes vallásos művet adta át XI. Pius pápának. (1922-1939).

Kemény János Ünnepnapok c. könyve kiadásának fedezetéül lekötötte nyugdíját, ezért életének utolsó éveiben, melyet a fővárosban töltött, kenyérgondjai voltak. 1935. augusztus 9-én hosszú betegség után Budapesten halt meg. A fővárosból augusztus 10-én, szombaton szállították haza holttestét Gyöngyösre. A város saját halottjaként temettette el. Augusztus 13-án reggel 6 órakor a Ferencrendiek, 8 órakor a Szent Bertalan templomban volt a gyászmiséje, ezeken sok gyöngyösi lakos vett részt. Temetése 1935. augusztus 14-én délután 4 órakor volt a Szent Bertalan templom előtti téren. A képviselőtestület nevében dr. Náray Béla városi főügyész mondott emlékbeszédet. Ezután a temetési menet a Felsőrészi temetőben lévő családi sírbolthoz ment. A sírnál Vas Pál igazgató, a Gyöngyösi Bank Rt. nevében - a banknak 25 évig volt az igazgatósági tagja - vett örök búcsút a város nagy halottjától.

Kemény János Gyöngyösért a XIX. század végén és a XX. század első két évtizedében mint gazdag polgár, városi tisztviselő és mint polgármester hallatlanul sokat tett. Elfogadhatjuk dr. Náray emlékbeszéde értékelését... „Kemény János polgármester egy csúnya falut vett át, midőn polgármesterré választották, s ő ezt a falut elindította a fejlődés útján, hogy igazi várossá és kultúrközponttá váljék." ...Röviden: villanyvilágítás, aszfaltozás, makadám utak, kő és betonhidak a Nagypatakon, csapadékvíz elvezetés, artézi víz, közreműködés az 1917. évi tűzvészben és utána az újjáépítésben Kemény polgármesteri tevékenysége. A modern Gyöngyöst ő teremtette meg. Nevét nem viseli sem utca, sem tér, emléktáblája sincs, alkotásai beszélnek róla. A mai gyöngyösiek még a nevét sem ismerik. Igazi régi vágású gyöngyösi polgár volt. Emlékeznünk kell rá, példaképünk lehetne.

(Kemény János 1908-tól az 1920-as megszűntetésig volt az Akácz a Mátraalján szk. páholy tagja. – a szerk.)