Mi a szabadkőművesség? A különböző korokban hol üldözött, hol pedig törvényesen működő titkos társaság? A társadalmi haladást segítő jótékony egyesület? Összeesküvés? Sajnos a különböző korokban, Magyarországon és városunkban, Gyöngyösön is 1920 után elég sok rágalom és a fasizmussal rokon politikai törekvéseket kiszolgáló aljas hazugság illette a szabadkőműves mozgalmat, illetve azokat, akik tagjai voltak 1906-1920 között az Akácz a Mátraalján nevű gyöngyösi szervezetnek.
Általános megfogalmazás szerint a szabadkőművesség kizárólag „férfiak morális és spirituális értékeken alapuló társasága. Tagjai a szervezet tanításait a rituálén keresztül tanulják meg. Ez a rituálé ősi formákat követ, s a kőfaragók öltözékét és szerszámait használja fel allegorikus vezérfonal gyanánt”. Fontos, hogy habár a szervezet minden vallás követői előtt nyitott, mi több, a tagság elengedhetetlen követelménye a Legfelsőbb Lénybe vetett hit, a szabadkőművesség nem vallás, még csak nem is valláspótlék – sőt a szabadkőműves-páholyokban vallási kérdések megvitatása szigorúan tilos.
Gyöngyösön a szabadkőművesség a huszadik század elején vetette meg a lábát. 1899-ben kezdi meg működését új épületében az addigra már egyházi tulajdonból és katolikus irányítás alól kikerült gyöngyösi gimnázium. Ekkor jött tanítani Gyöngyösre a tiszaigari köznemesi családból származó, a hazai és a mátrai turizmus életében is jelentős szerepet betöltő Széky István.
1906. január 26-án gyűjtötte maga köré Széky István azokat a szabadkőműveseket, akik Gyöngyösön és a környező településeken éltek, s más páholyok tagjaivá váltak már a korábbi esztendőkben. Ekkor határozták el, hogy „Akácz” néven Gyöngyösön szabadkőműves kört alakítanak. Az alapítók a következők voltak: Csala Sándor földbirtokos, Dudás Adolf lapszerkesztő és polgármester-helyettes, Isaák István földbirtokos Nagyrédéről, Dr. Kálmán Ignác ügyvéd, Dr. Keller Dávid orvos, Dr. Koppányi Dávid ügyvéd, Kozmári Dezső kereskedő és tűzoltóparancsnok, Kozmári János kereskedő, Rosenfeld Emil bőrgyáros és kereskedő, Széky István főgimnáziumi tanár, Visontai Henrik szőlőbirtokos, borkereskedő és bankigazgató. Az alapítók közül ketten, Széky és Csala Sándor az Árpád páholyban, a többiek mind a Demokratia páholyban avattattak korában szabadkőművessé.
Az Akácz szabadkőműves kör csakhamar döntött a rendes páhollyá szerveződésről. Az alakuló ülésre 1906. április 4-én került sor a Bruckner-féle vendéglő (a későbbi Mátra Szálló) külön helyiségében. Az ülésen Mártonffy Márton, a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy helyettes nagymestere felhívta a figyelmet arra, hogy a szabadkőművesség hivatott arra, hogy „a beteg magyar társadalmat meggyógyítsa”. Kiemelte, hogy a szabadkőművességnek belülről kell növekednie, mert nem a nagy tömeg, hanem a lélek erőssége növeli a szabadkőművességet.
Az 1906-os év más eseményeiről a gyöngyösi páholy éves beszámolói meglehetősen jó képet adnak. Fontos célnak tekinteték, hogy Gyöngyösön is meghonosítsák a Szabad Lyceumi előadásokat. Ennek keretében Széky István a természeti és erkölcsi világ viszonyáról tartott bölcseleti előadást, Csala Sándor II. Rákóczi Ferenc emlékét idézte fel, Isaák István nagyrédei földbirtokos pedig az általános választójog és az ingyenes, kötelező állami népoktatás kérdéseit boncolta. A beszámoló kiemeli, hogy a tagok előadóként és hallgatóként is részt vettek a szabad lyceumi előadásokon. Megörökíti az irat, hogy a szabadkőműves testvérek milyen más egyesületeknél fejtenek ki áldozatos munkát, így megemlíti, hogy Kozmári Dezső a Tűzoltó és Mentő egyesületnél parancsnoki beosztásban, Dr. Keller Dávid orvosként és Rosenfeld Emil szakaszparancsnokként működtek. A tagok alapítóként és tisztviselőként a „gyermekbarát” és a „gimnáziumi tanulósági közegyesületnél” is szerepet vállaltak.
Az Akácz a Mátraalján szabadkőműves páholy fennmaradt iratai alapján jól azonosítható, hogy hol létesítettek először páholyházat. Az Adler Zsigmond háztulajdonos és a páholy közt köttetett haszonbérleti szerződés alapján a Pap Melchizedek (Barátok) utcában lévő 1158. számú ház udvari lakását bérelték ki. Ezt az ingatlant nehéz ma azonosítani, a korabeli és a mai térképek összevetése alapján azonban leszögezhető, hogy a mai Páter Kiss Szaléz utcában lévő Kolping Ház épületegyüttesének egyik mai épületrészével, a nagyterem színpadi részével azonosítható az egykori ingatlan helye.
A következő évek tevékenységét a lendületesség jellemezi. A gyöngyösi páholy tagjai több, szövetségen belüli és kívüli színtéren hallatják hangjukat különböző témákban, mint az általános és ingyenes népoktatás megteremtésének ügye, az aratómunkások helyzetének javítása, tanügyi lap alapítása és a tanítók fizetésének rendezése, vagy a választójog kiterjesztésének kérdése. 1907-ben Kozmári János kezdeményezésére 100 korona adománnyal támogatták meg a tűoltó egyesület könyvtárának létrehozását, melyet az iparosokból és földművelőkből álló fiatalok is használhattak a korabeli terv szerint. Évekig leveleztek a Nagypáhollyal azért, hogy megkapják a törökszentmiklósi, korábban Széky István apja által alapított, majd megszűnt „Ákácz” páholy maradvány pénzét (400 korona), illetve ugyanezen páholy könyvtárát. Ezt Debrecenben a Haladás páholy őrizte, amit végül meg is kaptak 1908-ban. Sajnos a címlista nem maradt fenn, csak azt tudható, hogy 96 db művet 107 kötetben vettek át, illetve innentől kezdve a páholy könyvtárosa a szövetségbe 1907-ben felvett gimnáziumi tanár Bonkáló Sándor.
1908-ban Adler Zsigmond háztulajdonos halált követően ismét költöznie kellett a gyöngyösi páholynak. Ezúttal az egyik alapító, Dudás Adolf házában alakítják ki kultikus helyiségüket a Búza piac – Koháry tér 1242/A. szám alatt. Ez az épület a mai buszpályaudvarral szemközt a Koháry út 17-es száma alatt található, ma az épületben autógumis műhely működik.
1908. május 17-én avatta fel a szövetség ünnepélyes keretek közt a páholyházat. A gyöngyösre látogató illusztris vendégek között volt Bókay Árpád a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy főmestere. Csukássy Jenő főszónok üdvözölte az új páholyt, amelytől – mondta – sokat várhat a szabadkőművesség, mert „Gyöngyös és vidéke legbefolyásosabb emberei vannak benne, akik nem törődve a profán világ ellenszenvével, leszúrták ebbe a földbe, a Mátra tövébe a haladás szabadkőművesi lobogóját”. Széky főmester fogadalmat tett, hogy az új páholyt, amelyre Gyöngyösön nagy feladatok várnak, szabadkőművesi szellemben vezeti. Majd megfogalmazta az egyházak felé történő nyitás és partnerség igényét.
A páholy Széky főmester fogadalmának értelmében nem csak az egyházak felé nyitott, hanem a valóban mértékadó személyek felé is, így történt, hogy 1908-ban tagjai közé felvette Kemény János polgármestert. Ez azért is érdekes, mert a szövetség általában aktív politikust nem szokott felvenni a soraiba.
A páholy életében a legstabilabb az 1908-tól 1914-ig tartó időszak volt. Két „intézmény” létrehozása köthető ekkor az Akácz a Mátraalján páholyhoz: 1908-ban a vöröskereszt helyi egyesületén belül a téli időszakban napközi otthon jelleggel működő „Népkonyha” megteremtése, valamint az 1909-ben a fiatalkorú bűnösök védelmét szolgáló patronázs bizottság. Ezek közül a népkonyha volt jelentősebb intézmény, mely 1914-ben a téli időszakban 160 elemi iskolás, 20 óvodás és 50 fő „szegény öreg ember” kapott naponta meleg ételt. A főzést a tűzoltó egylet helyiségében oldották meg.
Gyöngyös szemszögéből érdekes dátum 1912. február 14. Az előírt 21 nap várakozási idő után 38-as anyakönyvi számmal ekkor jegyezték be Dr. Puky Árpád ügyvédet az Akácz a Mátraalján páholy tagjává. Puky Árpádról (1877-1959), Gyöngyös legendás polgármesteréről az elmúlt években nagyon sok jó tanulmány és életrajz jelent meg, ma nevét utca, alakját a Fő téren 2010-ben elhelyezett szobor örökíti meg.
1914-ben újabb és egyben utolsó helyére költözött az Akácz a Mátraalján páholy. A nagypáholynak 1914. február 25-én küldött levelében a gyöngyösi páholy értesíti a szövetséget, hogy a szervezet minden hónap második és negyedik szerdáján tart munkát (vagyis szabályos szabadkőműves összejövetelt) a Petőfi Sándor utca 2246. házszám alatt Bogdán Sándor házában az I. emeleten. Szerencsére ez az épület egyértelműen azonosítható ma: a Petőfi utca 32-34. szám alatt található Wiltner (vagy Haller) – ház központi, emeleti részén található nagyteremről van szó, melyet ma a városi Nyugdíjasok Egylete használ klubhelyiségként.
A termet ideiglenes szállásnak tervezhették, mert a levelezésekből egyértelműen kitűnik, hogy saját tulajdonú páholyházat kívántak létesíteni. 1914. május 17-én kelt levelükben arról értesítik a nagypáholyt, hogy 6500 korona vételárért megvásároltak egy Deák Ferenc utcai 156 négyszögöles telket. Mint megjegyzik, „a vétel azért sikerült ilyen jól, mert a ház a múlt héten leégett és a tulajdonos nem tudta az építkezéshez szükséges tőkét előteremteni”. A telket egyébként a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy nevére telekkönyveztették.
Fordulópont 1917. május 21. Az ekkor bekövetkezett nagy gyöngyösi tűzvész szinte az egész várost elpusztította. Az együttérző táviratok tömkelege érkezett be a szabadkőműves páholyhoz, ugyanakkor a pénzadományok is elkezdtek beérkezni a különböző páholyoktól a gyöngyösi szervezethez, hol 500, hol 1000 koronát küldtek azzal a megkötéssel, hogy a pénzt a leginkább szükséget szenvedők között osszák szét. Más páholyok az összegyűlt pénzen élelmiszert, ruhát, takarókat, stb. vásároltak és azt küldték el. A Világ című szabadkőműves napilap felhívására az országban működő páholyok 10 ezer korona segély adtak össze, aminek felhasználását a gyöngyösi páholy belátására bízták.
1919. májusában a Tanácsköztársaság, majd a Horthy-éra első kormánya 1920. május 18-án az 1550/1920. Res. rendeletben számolta fel a teljes magyarországi szabadkőművességet.
A magyarországi szabadkőművességnek érdekes vonása, hogy 1920-ban a szabadkőművesség teljes vagyonát, ingóságait és ingatlanait, valamint iratanyagait lefoglalták. Gyöngyösön az akkor már Budapesten élő és a Symbolikus Nagypáholynál főszertartás-mesteri címet is viselő Széky István főmestertől a feloszlatás pillanatáig hivatalosan is szabadkőműves Puky Árpád polgármesternek kellett zár alá venni a megszűnő páholy vagyonát. A jegyzőkönyvek szerint 3 db betéti és 1 db folyószámlán összesen 5451 korona 31 fillér volt a páholy nevén. Illetve zár alá vették a Deák Ferenc utcai üres telket is 1920. május 31-én.
Budapesten a nagypáholy Podmaniczky utca 45. szám alatti székházát szinte azonnal a „fajvédő” Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) foglalta el. Gyöngyösön 1920. június 2-án jelentkezett a polgármesternél a MOVE Gyöngyösi Járási Osztálya, hogy fölényesen követelőző hangnemben magának szerezze meg a páholy lefoglalt pénzét: „azt hiszem, hogy semmi más intézmény nem formálhat annyi jogot a feloszlatott páholy vagyonához, mint éppen a MOVE, mely éppen most akarja megteremteni állami és városi támogatással sporttelepét”.
1920-ban az állam formálisan ugyan feloszlatta a szabadkőművességet Magyarországon, de a szabadkőművesség természetéhez hozzátartozik, hogy ha tiltják, akkor is működik, csak illegálisan, írásos nyomokat nem hagyva, a szokásos külsőségeket elhagyva tartja "baráti" összejöveteleit. Szórványos nyomai akadnak az Akácz a Mátraalján páholy illegális működésének: hol szabad ég alatt a természetben, hol cukrászdákban, asztaltársaságokban vagy magánlakásokon találkoztak. 1925. január 6-án a fajvédők följelentésére a rendőrség körülvette Dr. Kálmán Ignác házát, oda behatolt és az ott lévőket igazoltatta. A társaságban helyet foglalt Széky István, dr. Bakonyi Kálmán a symbolikus nagypáholy volt helyettes nagymestere, dr. Erlich Mihály, Büchler Zsigmond malomigazgató, Dr. Weisz Ármin orvos, Morzsányi Hermann bádogos, Csányi Ármin, Grüssner Jenő, Polgár István részvénytársasági igazgatók, Rosenfeld Emil és Samu nagybirtokosok, Dr. Parragh Béla és Berkó Sándor járásbírák és Herczog Kálmán nyomdász. Amikor a rendőrség a gyűlés célja után érdeklődött, azt felelték, hogy csupán baráti vacsorára jöttek össze.
Általános megfogalmazás szerint a szabadkőművesség kizárólag „férfiak morális és spirituális értékeken alapuló társasága. Tagjai a szervezet tanításait a rituálén keresztül tanulják meg. Ez a rituálé ősi formákat követ, s a kőfaragók öltözékét és szerszámait használja fel allegorikus vezérfonal gyanánt”. Fontos, hogy habár a szervezet minden vallás követői előtt nyitott, mi több, a tagság elengedhetetlen követelménye a Legfelsőbb Lénybe vetett hit, a szabadkőművesség nem vallás, még csak nem is valláspótlék – sőt a szabadkőműves-páholyokban vallási kérdések megvitatása szigorúan tilos.
Gyöngyösön a szabadkőművesség a huszadik század elején vetette meg a lábát. 1899-ben kezdi meg működését új épületében az addigra már egyházi tulajdonból és katolikus irányítás alól kikerült gyöngyösi gimnázium. Ekkor jött tanítani Gyöngyösre a tiszaigari köznemesi családból származó, a hazai és a mátrai turizmus életében is jelentős szerepet betöltő Széky István.
1906. január 26-án gyűjtötte maga köré Széky István azokat a szabadkőműveseket, akik Gyöngyösön és a környező településeken éltek, s más páholyok tagjaivá váltak már a korábbi esztendőkben. Ekkor határozták el, hogy „Akácz” néven Gyöngyösön szabadkőműves kört alakítanak. Az alapítók a következők voltak: Csala Sándor földbirtokos, Dudás Adolf lapszerkesztő és polgármester-helyettes, Isaák István földbirtokos Nagyrédéről, Dr. Kálmán Ignác ügyvéd, Dr. Keller Dávid orvos, Dr. Koppányi Dávid ügyvéd, Kozmári Dezső kereskedő és tűzoltóparancsnok, Kozmári János kereskedő, Rosenfeld Emil bőrgyáros és kereskedő, Széky István főgimnáziumi tanár, Visontai Henrik szőlőbirtokos, borkereskedő és bankigazgató. Az alapítók közül ketten, Széky és Csala Sándor az Árpád páholyban, a többiek mind a Demokratia páholyban avattattak korában szabadkőművessé.
 |
| Széky István főmester |
Az Akácz szabadkőműves kör csakhamar döntött a rendes páhollyá szerveződésről. Az alakuló ülésre 1906. április 4-én került sor a Bruckner-féle vendéglő (a későbbi Mátra Szálló) külön helyiségében. Az ülésen Mártonffy Márton, a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy helyettes nagymestere felhívta a figyelmet arra, hogy a szabadkőművesség hivatott arra, hogy „a beteg magyar társadalmat meggyógyítsa”. Kiemelte, hogy a szabadkőművességnek belülről kell növekednie, mert nem a nagy tömeg, hanem a lélek erőssége növeli a szabadkőművességet.
Az 1906-os év más eseményeiről a gyöngyösi páholy éves beszámolói meglehetősen jó képet adnak. Fontos célnak tekinteték, hogy Gyöngyösön is meghonosítsák a Szabad Lyceumi előadásokat. Ennek keretében Széky István a természeti és erkölcsi világ viszonyáról tartott bölcseleti előadást, Csala Sándor II. Rákóczi Ferenc emlékét idézte fel, Isaák István nagyrédei földbirtokos pedig az általános választójog és az ingyenes, kötelező állami népoktatás kérdéseit boncolta. A beszámoló kiemeli, hogy a tagok előadóként és hallgatóként is részt vettek a szabad lyceumi előadásokon. Megörökíti az irat, hogy a szabadkőműves testvérek milyen más egyesületeknél fejtenek ki áldozatos munkát, így megemlíti, hogy Kozmári Dezső a Tűzoltó és Mentő egyesületnél parancsnoki beosztásban, Dr. Keller Dávid orvosként és Rosenfeld Emil szakaszparancsnokként működtek. A tagok alapítóként és tisztviselőként a „gyermekbarát” és a „gimnáziumi tanulósági közegyesületnél” is szerepet vállaltak.
Az Akácz a Mátraalján szabadkőműves páholy fennmaradt iratai alapján jól azonosítható, hogy hol létesítettek először páholyházat. Az Adler Zsigmond háztulajdonos és a páholy közt köttetett haszonbérleti szerződés alapján a Pap Melchizedek (Barátok) utcában lévő 1158. számú ház udvari lakását bérelték ki. Ezt az ingatlant nehéz ma azonosítani, a korabeli és a mai térképek összevetése alapján azonban leszögezhető, hogy a mai Páter Kiss Szaléz utcában lévő Kolping Ház épületegyüttesének egyik mai épületrészével, a nagyterem színpadi részével azonosítható az egykori ingatlan helye.
A következő évek tevékenységét a lendületesség jellemezi. A gyöngyösi páholy tagjai több, szövetségen belüli és kívüli színtéren hallatják hangjukat különböző témákban, mint az általános és ingyenes népoktatás megteremtésének ügye, az aratómunkások helyzetének javítása, tanügyi lap alapítása és a tanítók fizetésének rendezése, vagy a választójog kiterjesztésének kérdése. 1907-ben Kozmári János kezdeményezésére 100 korona adománnyal támogatták meg a tűoltó egyesület könyvtárának létrehozását, melyet az iparosokból és földművelőkből álló fiatalok is használhattak a korabeli terv szerint. Évekig leveleztek a Nagypáhollyal azért, hogy megkapják a törökszentmiklósi, korábban Széky István apja által alapított, majd megszűnt „Ákácz” páholy maradvány pénzét (400 korona), illetve ugyanezen páholy könyvtárát. Ezt Debrecenben a Haladás páholy őrizte, amit végül meg is kaptak 1908-ban. Sajnos a címlista nem maradt fenn, csak azt tudható, hogy 96 db művet 107 kötetben vettek át, illetve innentől kezdve a páholy könyvtárosa a szövetségbe 1907-ben felvett gimnáziumi tanár Bonkáló Sándor.
1908. május 17-én avatta fel a szövetség ünnepélyes keretek közt a páholyházat. A gyöngyösre látogató illusztris vendégek között volt Bókay Árpád a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy főmestere. Csukássy Jenő főszónok üdvözölte az új páholyt, amelytől – mondta – sokat várhat a szabadkőművesség, mert „Gyöngyös és vidéke legbefolyásosabb emberei vannak benne, akik nem törődve a profán világ ellenszenvével, leszúrták ebbe a földbe, a Mátra tövébe a haladás szabadkőművesi lobogóját”. Széky főmester fogadalmat tett, hogy az új páholyt, amelyre Gyöngyösön nagy feladatok várnak, szabadkőművesi szellemben vezeti. Majd megfogalmazta az egyházak felé történő nyitás és partnerség igényét.
A páholy Széky főmester fogadalmának értelmében nem csak az egyházak felé nyitott, hanem a valóban mértékadó személyek felé is, így történt, hogy 1908-ban tagjai közé felvette Kemény János polgármestert. Ez azért is érdekes, mert a szövetség általában aktív politikust nem szokott felvenni a soraiba.
A páholy életében a legstabilabb az 1908-tól 1914-ig tartó időszak volt. Két „intézmény” létrehozása köthető ekkor az Akácz a Mátraalján páholyhoz: 1908-ban a vöröskereszt helyi egyesületén belül a téli időszakban napközi otthon jelleggel működő „Népkonyha” megteremtése, valamint az 1909-ben a fiatalkorú bűnösök védelmét szolgáló patronázs bizottság. Ezek közül a népkonyha volt jelentősebb intézmény, mely 1914-ben a téli időszakban 160 elemi iskolás, 20 óvodás és 50 fő „szegény öreg ember” kapott naponta meleg ételt. A főzést a tűzoltó egylet helyiségében oldották meg.
Gyöngyös szemszögéből érdekes dátum 1912. február 14. Az előírt 21 nap várakozási idő után 38-as anyakönyvi számmal ekkor jegyezték be Dr. Puky Árpád ügyvédet az Akácz a Mátraalján páholy tagjává. Puky Árpádról (1877-1959), Gyöngyös legendás polgármesteréről az elmúlt években nagyon sok jó tanulmány és életrajz jelent meg, ma nevét utca, alakját a Fő téren 2010-ben elhelyezett szobor örökíti meg.
1914-ben újabb és egyben utolsó helyére költözött az Akácz a Mátraalján páholy. A nagypáholynak 1914. február 25-én küldött levelében a gyöngyösi páholy értesíti a szövetséget, hogy a szervezet minden hónap második és negyedik szerdáján tart munkát (vagyis szabályos szabadkőműves összejövetelt) a Petőfi Sándor utca 2246. házszám alatt Bogdán Sándor házában az I. emeleten. Szerencsére ez az épület egyértelműen azonosítható ma: a Petőfi utca 32-34. szám alatt található Wiltner (vagy Haller) – ház központi, emeleti részén található nagyteremről van szó, melyet ma a városi Nyugdíjasok Egylete használ klubhelyiségként.
 |
| A gyöngyösi páholy az emeleti ablakok mögötti teremben működött |
Fordulópont 1917. május 21. Az ekkor bekövetkezett nagy gyöngyösi tűzvész szinte az egész várost elpusztította. Az együttérző táviratok tömkelege érkezett be a szabadkőműves páholyhoz, ugyanakkor a pénzadományok is elkezdtek beérkezni a különböző páholyoktól a gyöngyösi szervezethez, hol 500, hol 1000 koronát küldtek azzal a megkötéssel, hogy a pénzt a leginkább szükséget szenvedők között osszák szét. Más páholyok az összegyűlt pénzen élelmiszert, ruhát, takarókat, stb. vásároltak és azt küldték el. A Világ című szabadkőműves napilap felhívására az országban működő páholyok 10 ezer korona segély adtak össze, aminek felhasználását a gyöngyösi páholy belátására bízták.
1919. májusában a Tanácsköztársaság, majd a Horthy-éra első kormánya 1920. május 18-án az 1550/1920. Res. rendeletben számolta fel a teljes magyarországi szabadkőművességet.
A magyarországi szabadkőművességnek érdekes vonása, hogy 1920-ban a szabadkőművesség teljes vagyonát, ingóságait és ingatlanait, valamint iratanyagait lefoglalták. Gyöngyösön az akkor már Budapesten élő és a Symbolikus Nagypáholynál főszertartás-mesteri címet is viselő Széky István főmestertől a feloszlatás pillanatáig hivatalosan is szabadkőműves Puky Árpád polgármesternek kellett zár alá venni a megszűnő páholy vagyonát. A jegyzőkönyvek szerint 3 db betéti és 1 db folyószámlán összesen 5451 korona 31 fillér volt a páholy nevén. Illetve zár alá vették a Deák Ferenc utcai üres telket is 1920. május 31-én.
Budapesten a nagypáholy Podmaniczky utca 45. szám alatti székházát szinte azonnal a „fajvédő” Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) foglalta el. Gyöngyösön 1920. június 2-án jelentkezett a polgármesternél a MOVE Gyöngyösi Járási Osztálya, hogy fölényesen követelőző hangnemben magának szerezze meg a páholy lefoglalt pénzét: „azt hiszem, hogy semmi más intézmény nem formálhat annyi jogot a feloszlatott páholy vagyonához, mint éppen a MOVE, mely éppen most akarja megteremteni állami és városi támogatással sporttelepét”.
1920-ban az állam formálisan ugyan feloszlatta a szabadkőművességet Magyarországon, de a szabadkőművesség természetéhez hozzátartozik, hogy ha tiltják, akkor is működik, csak illegálisan, írásos nyomokat nem hagyva, a szokásos külsőségeket elhagyva tartja "baráti" összejöveteleit. Szórványos nyomai akadnak az Akácz a Mátraalján páholy illegális működésének: hol szabad ég alatt a természetben, hol cukrászdákban, asztaltársaságokban vagy magánlakásokon találkoztak. 1925. január 6-án a fajvédők följelentésére a rendőrség körülvette Dr. Kálmán Ignác házát, oda behatolt és az ott lévőket igazoltatta. A társaságban helyet foglalt Széky István, dr. Bakonyi Kálmán a symbolikus nagypáholy volt helyettes nagymestere, dr. Erlich Mihály, Büchler Zsigmond malomigazgató, Dr. Weisz Ármin orvos, Morzsányi Hermann bádogos, Csányi Ármin, Grüssner Jenő, Polgár István részvénytársasági igazgatók, Rosenfeld Emil és Samu nagybirtokosok, Dr. Parragh Béla és Berkó Sándor járásbírák és Herczog Kálmán nyomdász. Amikor a rendőrség a gyűlés célja után érdeklődött, azt felelték, hogy csupán baráti vacsorára jöttek össze.
