Kanál, tégla, vakolás...

2011-11-11T23:13:00.001+01:00

Zsinagógák Gyöngyösön

A XVIII. század végétől már egyre gyakrabban adnak be a városi és megyei hatóságokhoz a gyöngyösi zsidók kérvényeket, hogy zsinagógát építhessenek. Bár ez a törekvés néhány évtizedet még várat magára, az első ismert gyöngyösi rabbit 1790-ből már ismerjük, Dániel Jakobnak hívták.

Dr. Horváth László történész: „Az Orczy báró mondja azt, hogy ő a patak parton lévő telkét zsinagóga építése céljából biztosítaná a helyben lakó és hát neki nagyon hasznos szolgálatot tevő izraelitáknak. Ilyen körülmények után már nem meglepő, hogyha már pénzük is van, telek is rendelkezésre áll, és akkorra – bár már II. József rég meghalt – talán az egyház és a jogi környezet is itt a városban egy kicsit kedvező, 1816-20 között felépül a városban a nagy patak partján Rábl Károly, az akkor élő és ismert legjobb környékbeli építész tervezésével és talán kivitelezésével az a klasszicista zsinagóga, amelyet már kevesen tudnak, mind a mai napig áll és pont ebben az épületben ülünk és beszélgetünk, hiszen ez a Gyöngyösi Városi Televízió épülete.”

Az egykori Hősök temploma

A ma a Gyöngyösi Városi Televíziónak helyet adó egykori Hősök Temploma épületének homlokzatán a 100 zsoltár 4 versének kezdősora állt: „Menjetek be az ő kapuin hálaadással, udvaraiba dicséretekkel!”

Az 1870-es években a gyöngyösi zsidó hitélet is szakadt, több hitközségre vált. Az orthodoxok felépítették néhány sarokkal fentebb a patak mellett a maguk apró zsinagógáját, melyet az 1950-es évek elején bontatott el az akkori városi tanács.

A Hősök temploma a Status Quo Ante hitközségé lett, ám emellé felépítettek még egy zsinagóga épületet. Ezt többször bővítették, utoljára 1897-ben nyerte el azt a valóban patinás, hagymakupolás, városképi jelentőségű arculatát, amit a nagyobbik irányzat, a Status Quo Ante hívei használtak, hiszen ők tömörítették a város zsidó lakosságának 85-90 %-át Ezt az épületet használták egészen 1917. május 21-ig, amikor is a szomorú gyöngyösi tűzvésznek ez az épület is áldozatul esett.

Az új, Baumhorn Lipót által megálmodott nagy zsinagógát 1931-ben építették a leégett épület helyére. A hívek száma meghaladta a 2000 főt.

Az ország legszebb bútoráruháza...

A város polgármestere - Dr. Puky Árpad - és más helyi mértékadó személyek kifejezetten jó kapcsolatokat ápoltak a zsidósággal, a Status Quo Ante rabbi ebben az időszakban Feigl L. Hermann. Hivatalát egészen 1944-ig töltötte be, Auschwitzban lelte halálát híveivel együtt.

1945 után a zsidó vallásos élet is újra megindult. A visszatérő gyöngyösiek, akik nem más országba vándoroltak ki vagy költöztek Budapestre már ekkor, közel 400-an voltak a környékről beköltözöttekkel. Az ’50-es évek közepéig a hitélet szinte zavartalanul folyt, bár a közösség száma egyre fogyatkozott. Az újabb nagy fordulópont a magyarországi és a gyöngyösi zsidóság életében 1956. A forradalom viszonylag eseménytelenül zajlott le a városban, ám az ezt követő időszakban a magyarországi zsidóság közel 20 százaléka emigrált, a vidéken megmaradt zsidóság jelentős része pedig Budapestre költözött. Az okok egyszerűek: a kommunista rezsim általánosan egyházellenes és olykor antiszemita légkörét (vagy az ’56-os antiszemita felhangokat) sokan nem voltak hajlandóak elviselni. Az egyházak és különösen a megmaradt zsidó egyház „gleichschaltolása”, azaz ellehetetlenítése 1959-re következett be. Országosan ekkor erőszakolták ki, hogy adják el a helyi közösségek a zsinagógáikat.

Gadó János: „A kommunista hatalom általában egyházellenes politikát folytatott, vagy mondjam úgy inkább vallásellenes politikát és csak a gleichschaltolt egyházakat tűrte meg. A zsidó közösség esetében megint volt egy nagyon specifikus jellemvonás, ’44-ben a vidéki zsidóságot nagyobb részt elpusztították, aki maradt, az is ’56-ban a vidékről elment, tehát maradtak hatalmas, gyönyörű, több ezres közösséget befogadó zsinagógák és 20-30-50-100, vagy mondjuk, hogy 150 fős közösségek. Ily módon mondjuk nagyon racionális volt azt mondani, hogy egy 100 fős kisközösségnek nincsen szüksége 5000 fős zsinagógára, tehát nyugodtan eladhatják vagy átadhatják. De nemcsak racionális érvek vannak, hanem érzelmek is vannak. Azok az emberek, akik megmaradtak és ragaszkodtak, és ottmaradtak, mindannak ellenére, ami történt a szülővárosukban, mindenek fölött ragaszkodtak a zsinagógájukhoz még akkor is, ha jól tudták, hogy nem lesznek itt akkora tömegek, mint voltak a háború előtt. De az államhatalom számára ezek a racionális megfontolások, ezek az érzelmi megfontolások nem számítottak, jó ürügy volt, hogy a vallást, a vallásgyakorlást, a vallásos közösséget ily módon le lehet építeni, és direktívába adták az akkori hitközségi vezetésnek (MIOK), hogy a zsinagógák eladását azt vigyék keresztül. És az akkori elnök Sós Endre, aki nem a közösségét képviselte az állammal szemben, hanem az államot képviselte a közösségével szemben, leutazott vidékre, valóságos kampánykörutakra és ott keresztülverte, hogy a megmaradt kicsi közösségek, azok eladják a zsinagógájukat, valami úgymond hasznos céllal, amiért cserébe kaptak egy olyan imaházat, ami lehet, hogy 20-30 főnek valóban elég volt, de azáltal, hogy elvették az utolsó, a zsidóságukat jelentő utolsó értéket is, megadták a vidéki zsidó közösségeknek a kegyelemdöfést.

Sós Endre így vallott erről egy állambiztonsági jelentésében: "Két és fél év alatt kb. 15 zsinagóga épületet adtunk el részben az államnak, részben a városoknak és a községeknek" - jelenti 1960. március 7-én, az Állambiztonsági Szolgálat II/5-C alosztályának "Sipos" fedőnevű ügynöke, Sós Endre hitközségi elöljáró. A rasekol így folytatja idézett besúgó-jelentését: "Mindig gondoltunk arra, hogy az állami érdekek is érvényesüljenek. Több esetben nagy harccal kellett megtörni az egyes hitközségek ellenállását. Gyöngyösön egy évig kellett viaskodnom a hitközség vezetőivel. Végül ott is átengedték a főtéren lévő (valójában attól egy saroknyira lévő - szerk.) nagy és kis zsinagógát. (...) Kiskőrösön, ahol 14 zsidó maradt, majdnem kiátkoztak, hogy kierőszakoltam Ortutay Gyula képviselő kívánságára a zsinagóga átengedését az iskola kibővítésének céljaira. (...) Abaújszántón a régi zsinagógából új postahivatal lesz."

Tehát ekkor került át állami, tanácsi tulajdonba Gyöngyösön is a Hősök temploma, amit később az Autóközlekedési vállalat kapott meg kultúrháznak. Az újabb, kis imaházat, amit az eladott épületekért kaput a gyöngyösi hitközség cserébe, 1964-ben avatták. 1959 és 1964 közt még használhatta a közösség a nagy zsinagógát, csak ezt követően kapta használatba az impozáns Baumhorn-épületet a Heves megyei Bútoripari Szövetkezet, ami aztán évtizedekig bútorraktárként használta az egykori templomot (ma is a bútoriparé: magántulajdonban működő bútoráruház). 1951-től 1982-ben bekövetkezett haláláig Weisz Dávid volt a rabbi, 1982-től 1991 végéig Protovin Ármin, a világhírű sakkozó Polgár-lányok nagyapja próbált hitéletet teremteni, de ekkorra már csak 5-6 templomba járó élt csak Gyöngyösön. Utoljára zsidó istentiszteletet a kis imaházban 1995-ben tartottak…

Gyöngyösön a második világháború 2400 életet követelt, ebből 2000 a holokauszt áldozata volt.

(Dr. Puky Árpád és Baumhorn Lipót az 1920-as feloszlatásig aktív és jeles szk. tv-ek voltak, tisztelet neki is.)

Akire nem lehetünk büszkék

2011-05-31T11:20:00.001+02:00

Ki felel Trianonért?

Közismert, hogy az első világháború végéhez közeledve, a forradalmak és a háborút lezáró trianoni békeszerződés időszakában az antiszemitizmus nagymértékben megerősödött Magyarországon. Nem csak hazai sajátosság, hogy a korabeli antiszemita retorika a szabadkőművességet teljesen összemosta a bolsevizmussal és a zsidósággal, közéjük egyenlőségjelet téve. S persze a legfőbb vád eszerint a logika szerint, hogy Trianonért kizárólag a szabadkőművesek (akik zsidók is) felelősek. Ez az aljas téveszme a két világháború közötti időszakban is jelentősen terjedhetett. Ennek a tudatos félrevezetésnek a mai napig egyik – ha lehet ilyet mondani – „klasszikusa” „A szabadkőművesség igazi arca” című könyv, aminek szerzője Gyöngyösön élt, s a mátraaljai városból fejtette ki nem túl áldásos tevékenységét.

Dr. Somogyi István, a titkos fajvédő

Dr. Somogyi István 1888. február 29-én született a borsod megyei Cserépfaluban, Somogyi Andor kántortanító és Daragó Róza gyermekeként. Középiskolai tanulmányait Kassán, Lőcsén, Munkácson és Nagykállón végezte, majd az egri érseki jogakadémia hallgatója lett. Szigorlatait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen tette le. Ügyvéd foglalkozása mellett a "Gyöngyösi Újság"-ot és a "Gyöngyös és Vidéke" c. politikai hetilapot szerkesztette a húszas és harmincas években. Írásai, beszédei miatt mind a Károlyi Mihály, mind a Kun Béla vezette kormány a nemkívánatos személyek közé sorolta. A kommün alatt túszként tartották fogva Gyöngyösön, majd a cseh megszállás elől Szécsénybe, Losoncra és Nógrád megyébe menekült.

Visszatérve Gyöngyösre megszervezte a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártját (KNEP). Jól jellemzi ezt a korszakot eszmetársa, a szintén gyöngyösi Dezséri Bachó László történész 1942-ben megjelent könyve, mely „A zsidóság térfoglalása Gyöngyösön 1919-től napjainkig” címet viseli. Büszkén számol be a szerző a Dr. Somogyi Istvánnal alakított titkos fajvédő társaságról csakúgy, mint a későbbi miniszterelnök Gömbös Gyulához fűződő jó viszonyáról.

1920 és 1922 között Dr. Somogyi István Budapesten a nemzetgyűlés képviselőjeként, és a Mentelmi Bizottság előadójaként vett részt a közéletben. Képviselői mandátumának lejárta és a KNEP-ből való önkéntes kilépése után nem választották újból képviselővé, ügyvédként, lapszerkesztőként és antiszemita íróként kereste kenyerét Gyöngyösön.

Könyveit 1945 után a „bezúzandó sajtótermék” kategóriába sorolva betiltották, műveit nyolcezer pengős büntetés és hat hónapig terjedő elzárás terhe mellett lehetett birtokolni.

Dr. Somogyi István az „A szabadkőművesség igazi arca” című könyvében a kül- és belpolitikai folyamatok és tények teljes mellőzésével próbálja bizonyítani, hogy Trianon és a szabadkőművesség egymástól elválaszthatatlan fogalmak, valamint az 1920-ban belügyminiszteri rendelettel feloszlatott Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy "földalatti" tevékenységet fejtett ki az ország határainak ilyetén átrajzolása érdekében. A könyv igyekszik alátámasztani azt a tételt is, hogy a szabadkőművesség nem más, mint cionista összeesküvés, így a zsidóság felel a korabeli Magyarországot sújtó össztársadalmi problémákon túl mindazokért a bajokért, amik a trianoni határok meghúzásához vezettek.

Dr. Somogyi István ügyvédet, a gyöngyösi és a honi "fajvédő mozgalom" egyik „vezéralakját” a háborút követően szinte azonnal népellenes bűncselekményekért és a zsidók elleni uszításért perbe fogták, majd 1946-ban kivégezték.

Kőműves vagy nem kőműves?

2011-05-26T23:12:00.000+02:00

Kőműves vagy nem kőműves?

Gyöngyösön a mai napig számos városi legenda él a köztudatban, melyek arról szólnak, hogy a mátrai település jelentős szabadkőműves hely volt az ezerkilencszázas évek elején, az első világháború végéig. A szóbeszéd szerint a főtér elrendezése, a címerben szereplő szimbólumok és bizonyos épületeken található ábrák, jelek mind az egykori "Akácz a Mátraalján" páholyhoz köthetők. Az egyik legszebb ilyen épületen található ábra a Széchenyi utca 10. kapuja fölött lelhető fel.

Tudatos? Félreértés? Tudatos félreértés?

Az egykori páholy névsorát és a ház korábbi tulajdonosainak, lakóinak névsorát összevetve azonban meg kellett állapítani, hogy az ábra - bár számos hazai és európai példa szerint ez beillene szabadkőműves jelölésnek - sajnos nem köthető össze a gyöngyösi illuminátusokkal. Az adatok szerint a ház lakói egy ténylegesen kőműves foglalkozású helyi család tagjai voltak, akik Gyöngyös 1917-es, a nagy tűzvész során bekövetkezett pusztulása után, a húszas évek elején - így a magyarországi szabadkőművesség betiltása után - építették újjá házukat, s vélhetően ekkor került a kapu fölé az említett jelzés.

Nem volt ez egyedi eset: a büszke gyöngyösiek közül a legtöbben szőlészettel és borkészítéssel foglalkoztak akkoriban, így a legtöbb mai, ám réginek számító, a tűzvész után épült vagy újjáépült gyöngyösi házon a szőlőmotívumok fedezhetők fel. Persze nem kizárt, hogy szimpatizált a szabadkőműves eszmékkel, ám a legvalószínűbb mégis az, hogy a derék Széchenyi utcabeli kőműves mester is foglalkozása "cégérét" véste kőbe egykoron, s okozott ezzel nem kis fejtörést a kíváncsi utókor kutatóinak.

Gyöngyös az örök Keleten

2011-04-22T22:49:00.017+02:00

Mi a szabadkőművesség? A különböző korokban hol üldözött, hol pedig törvényesen működő titkos társaság? A társadalmi haladást segítő jótékony egyesület? Összeesküvés? Sajnos a különböző korokban, Magyarországon és városunkban, Gyöngyösön is 1920 után elég sok rágalom és a fasizmussal rokon politikai törekvéseket kiszolgáló aljas hazugság illette a szabadkőműves mozgalmat, illetve azokat, akik tagjai voltak 1906-1920 között az Akácz a Mátraalján nevű gyöngyösi szervezetnek.

Általános megfogalmazás szerint a szabadkőművesség kizárólag „férfiak morális és spirituális értékeken alapuló társasága. Tagjai a szervezet tanításait a rituálén keresztül tanulják meg. Ez a rituálé ősi formákat követ, s a kőfaragók öltözékét és szerszámait használja fel allegorikus vezérfonal gyanánt”. Fontos, hogy habár a szervezet minden vallás követői előtt nyitott, mi több, a tagság elengedhetetlen követelménye a Legfelsőbb Lénybe vetett hit, a szabadkőművesség nem vallás, még csak nem is valláspótlék – sőt a szabadkőműves-páholyokban vallási kérdések megvitatása szigorúan tilos.

Gyöngyösön a szabadkőművesség a huszadik század elején vetette meg a lábát. 1899-ben kezdi meg működését új épületében az addigra már egyházi tulajdonból és katolikus irányítás alól kikerült gyöngyösi gimnázium. Ekkor jött tanítani Gyöngyösre a tiszaigari köznemesi családból származó, a hazai és a mátrai turizmus életében is jelentős szerepet betöltő Széky István.

1906. január 26-án gyűjtötte maga köré Széky István azokat a szabadkőműveseket, akik Gyöngyösön és a környező településeken éltek, s más páholyok tagjaivá váltak már a korábbi esztendőkben. Ekkor határozták el, hogy „Akácz” néven Gyöngyösön szabadkőműves kört alakítanak. Az alapítók a következők voltak: Csala Sándor földbirtokos, Dudás Adolf lapszerkesztő és polgármester-helyettes, Isaák István földbirtokos Nagyrédéről, Dr. Kálmán Ignác ügyvéd, Dr. Keller Dávid orvos, Dr. Koppányi Dávid ügyvéd, Kozmári Dezső kereskedő és tűzoltóparancsnok, Kozmári János kereskedő, Rosenfeld Emil bőrgyáros és kereskedő, Széky István főgimnáziumi tanár, Visontai Henrik szőlőbirtokos, borkereskedő és bankigazgató. Az alapítók közül ketten, Széky és Csala Sándor az Árpád páholyban, a többiek mind a Demokratia páholyban avattattak korában szabadkőművessé.

Széky István főmester

Az Akácz szabadkőműves kör csakhamar döntött a rendes páhollyá szerveződésről. Az alakuló ülésre 1906. április 4-én került sor a Bruckner-féle vendéglő (a későbbi Mátra Szálló) külön helyiségében. Az ülésen Mártonffy Márton, a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy helyettes nagymestere felhívta a figyelmet arra, hogy a szabadkőművesség hivatott arra, hogy „a beteg magyar társadalmat meggyógyítsa”. Kiemelte, hogy a szabadkőművességnek belülről kell növekednie, mert nem a nagy tömeg, hanem a lélek erőssége növeli a szabadkőművességet.

Az 1906-os év más eseményeiről a gyöngyösi páholy éves beszámolói meglehetősen jó képet adnak. Fontos célnak tekinteték, hogy Gyöngyösön is meghonosítsák a Szabad Lyceumi előadásokat. Ennek keretében Széky István a természeti és erkölcsi világ viszonyáról tartott bölcseleti előadást, Csala Sándor II. Rákóczy Ferenc emlékét idézte fel, Isaák István nagyrédei földbirtokos pedig az általános választójog és az ingyenes, kötelező állami népoktatás kérdéseit boncolta. A beszámoló kiemeli, hogy a tagok előadóként és hallgatóként is részt vettek a szabad lyceumi előadásokon. Megörökíti az irat, hogy a szabadkőműves testvérek milyen más egyesületeknél fejtenek ki áldozatos munkát, így megemlíti, hogy Kozmári Dezső a Tűzoltó és Mentő egyesületnél parancsnoki beosztásban, Dr. Keller Dávid orvosként és Rosenfeld Emil szakaszparancsnokként működtek. A tagok alapítóként és tisztviselőként a „gyermekbarát” és a „gimnáziumi tanulósági közegyesületnél” is szerepet vállaltak.

Az Akácz a Mátraalján szabadkőműves páholy fennmaradt iratai alapján jól azonosítható, hogy hol létesítettek először páholyházat. Az Adler Zsigmond háztulajdonos és a páholy közt köttetett haszonbérleti szerződés alapján a Pap Melchizedek (Barátok) utcában lévő 1158. számú ház udvari lakását bérelték ki. Ezt az ingatlant nehéz ma azonosítani, a korabeli és a mai térképek összevetése alapján azonban leszögezhető, hogy a mai Páter Kiss Szaléz utcában lévő Kolping Ház épületegyüttesének egyik mai épületrészével, a nagyterem színpadi részével azonosítható az egykori ingatlan helye.

A következő évek tevékenységét a lendületesség jellemezi. A gyöngyösi páholy tagjai több, szövetségen belüli és kívüli színtéren hallatják hangjukat különböző témákban, mint az általános és ingyenes népoktatás megteremtésének ügye, az aratómunkások helyzetének javítása, tanügyi lap alapítása és a tanítók fizetésének rendezése, vagy a választójog kiterjesztésének kérdése. 1907-ben Kozmári János kezdeményezésére 100 korona adománnyal támogatták meg a tűoltó egyesület könyvtárának létrehozását, melyet az iparosokból és földművelőkből álló fiatalok is használhattak a korabeli terv szerint. Évekig leveleztek a Nagypáhollyal azért, hogy megkapják a törökszentmiklósi, korábban Széky István apja által alapított, majd megszűnt „Ákácz” páholy maradvány pénzét (400 korona), illetve ugyanezen páholy könyvtárát. Ezt Debrecenben a Haladás páholy őrizte, amit végül meg is kaptak 1908-ban. Sajnos a címlista nem maradt fenn, csak azt tudható, hogy 96 db művet 107 kötetben vettek át, illetve innentől kezdve a páholy könyvtárosa a szövetségbe 1907-ben felvett gimnáziumi tanár Bonkáló Sándor.

1908-ban Adler Zsigmond háztulajdonos halált követően ismét költöznie kellett a gyöngyösi páholynak. Ezúttal az egyik alapító, Dudás Adolf házában alakítják ki kultikus helyiségüket a Búza piac – Koháry tér 1242/A. szám alatt. Ez az épület a mai buszpályaudvarral szemközt a Koháry út 17-es száma alatt található, ma az épületben autógumis műhely működik.

1908. május 17-én avatta fel a szövetség ünnepélyes keretek közt a páholyházat. A gyöngyösre látogató illusztris vendégek között volt Bókay Árpád a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy főmestere. Csukássy Jenő főszónok üdvözölte az új páholyt, amelytől – mondta – sokat várhat a szabadkőművesség, mert „Gyöngyös és vidéke legbefolyásosabb emberei vannak benne, akik nem törődve a profán világ ellenszenvével, leszúrták ebbe a földbe, a Mátra tövébe a haladás szabadkőművesi lobogóját”. Széky főmester fogadalmat tett, hogy az új páholyt, amelyre Gyöngyösön nagy feladatok várnak, szabadkőművesi szellemben vezeti. Majd megfogalmazta az egyházak felé történő nyitás és partnerség igényét.

A páholy Széky főmester fogadalmának értelmében nem csak az egyházak felé nyitott, hanem a valóban mértékadó személyek felé is, így történt, hogy 1908-ban tagjai közé felvette Kemény János polgármestert. Ez azért is érdekes, mert a szövetség általában aktív politikust nem szokott felvenni a soraiba.

A páholy életében a legstabilabb az 1908-tól 1914-ig tartó időszak volt. Két „intézmény” létrehozása köthető ekkor az Akácz a Mátraalján páholyhoz: 1908-ban a vöröskereszt helyi egyesületén belül a téli időszakban napközi otthon jelleggel működő „Népkonyha” megteremtése, valamint az 1909-ben a fiatalkorú bűnösök védelmét szolgáló patronázs bizottság. Ezek közül a népkonyha volt jelentősebb intézmény, mely 1914-ben a téli időszakban 160 elemi iskolás, 20 óvodás és 50 fő „szegény öreg ember” kapott naponta meleg ételt. A főzést a tűzoltó egylet helyiségében oldották meg.

Gyöngyös szemszögéből érdekes dátum 1912. február 14. Az előírt 21 nap várakozási idő után 38-as anyakönyvi számmal ekkor jegyezték be Dr. Puky Árpád ügyvédet az Akácz a Mátraalján páholy tagjává. Puky Árpádról (1877-1959), Gyöngyös legendás polgármesteréről az elmúlt években nagyon sok jó tanulmány és életrajz jelent meg, ma nevét utca, alakját a Fő téren 2010-ben elhelyezett szobor örökíti meg.

1914-ben újabb és egyben utolsó helyére költözött az Akácz a Mátraalján páholy. A nagypáholynak 1914. február 25-én küldött levelében a gyöngyösi páholy értesíti a szövetséget, hogy a szervezet minden hónap második és negyedik szerdáján tart munkát (vagyis szabályos szabadkőműves összejövetelt) a Petőfi Sándor utca 2246. házszám alatt Bogdán Sándor házában az I. emeleten. Szerencsére ez az épület egyértelműen azonosítható ma: a Petőfi utca 32-34. szám alatt található Wiltner (vagy Haller) – ház központi, emeleti részén található nagyteremről van szó, melyet ma a városi Nyugdíjasok Egylete használ klubhelyiségként.

A gyöngyösi páholy az emeleti ablakok mögötti teremben működött

A termet ideiglenes szállásnak tervezhették, mert a levelezésekből egyértelműen kitűnik, hogy saját tulajdonú páholyházat kívántak létesíteni. 1914. május 17-én kelt levelükben arról értesítik a nagypáholyt, hogy 6500 korona vételárért megvásároltak egy Deák Ferenc utcai 156 négyszögöles telket. Mint megjegyzik, „a vétel azért sikerült ilyen jól, mert a ház a múlt héten leégett és a tulajdonos nem tudta az építkezéshez szükséges tőkét előteremteni”. A telket egyébként a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy nevére telekkönyveztették.

Fordulópont 1917. május 21. Az ekkor bekövetkezett nagy gyöngyösi tűzvész szinte az egész várost elpusztította. Az együttérző táviratok tömkelege érkezett be a szabadkőműves páholyhoz, ugyanakkor a pénzadományok is elkezdtek beérkezni a különböző páholyoktól a gyöngyösi szervezethez, hol 500, hol 1000 koronát küldtek azzal a megkötéssel, hogy a pénzt a leginkább szükséget szenvedők között osszák szét. Más páholyok az összegyűlt pénzen élelmiszert, ruhát, takarókat, stb. vásároltak és azt küldték el. A Világ című szabadkőműves napilap felhívására az országban működő páholyok 10 ezer korona segély adtak össze, aminek felhasználását a gyöngyösi páholy belátására bízták.

1919. májusában a Tanácsköztársaság, majd a Horthy-éra első kormánya 1920. május 18-án az 1550/1920. Res. rendeletben számolta fel a teljes magyarországi szabadkőművességet.

A magyarországi szabadkőművességnek érdekes vonása, hogy 1920-ban a szabadkőművesség teljes vagyonát, ingóságait és ingatlanait, valamint iratanyagait lefoglalták. Gyöngyösön az akkor már Budapesten élő és a Symbolikus Nagypáholynál főszertartás-mesteri címet is viselő Széky István főmestertől a feloszlatás pillanatáig hivatalosan is szabadkőműves Puky Árpád polgármesternek kellett zár alá venni a megszűnő páholy vagyonát. A jegyzőkönyvek szerint 3 db betéti és 1 db folyószámlán összesen 5451 korona 31 fillér volt a páholy nevén. Illetve zár alá vették a Deák Ferenc utcai üres telket is 1920. május 31-én.

Budapesten a nagypáholy Podmaniczky utca 45. szám alatti székházát szinte azonnal a „fajvédő” Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) foglalta el. Gyöngyösön 1920. június 2-án jelentkezett a polgármesternél a MOVE Gyöngyösi Járási Osztálya, hogy fölényesen követelőző hangnemben magának szerezze meg a páholy lefoglalt pénzét: „azt hiszem, hogy semmi más intézmény nem formálhat annyi jogot a feloszlatott páholy vagyonához, mint éppen a MOVE, mely éppen most akarja megteremteni állami és városi támogatással sporttelepét”.

1920-ban az állam formálisan ugyan feloszlatta a szabadkőművességet Magyarországon, de a szabadkőművesség természetéhez hozzátartozik, hogy ha tiltják, akkor is működik, csak illegálisan, írásos nyomokat nem hagyva, a szokásos külsőségeket elhagyva tartja "baráti" összejöveteleit. Szórványos nyomai akadnak az Akácz a Mátraalján páholy illegális működésének: hol szabad ég alatt a természetben, hol cukrászdákban, asztaltársaságokban vagy magánlakásokon találkoztak. 1925. január 6-án a fajvédők följelentésére a rendőrség körülvette Dr. Kálmán Ignác házát, oda behatolt és az ott lévőket igazoltatta. A társaságban helyet foglalt Széky István, dr. Bakonyi Kálmán a symbolikus nagypáholy volt helyettes nagymestere, dr. Erlich Mihály, Büchler Zsigmond malomigazgató, Dr. Weisz Ármin orvos, Morzsányi Hermann bádogos, Csányi Ármin, Grüssner Jenő, Polgár István részvénytársasági igazgatók, Rosenfeld Emil és Samu nagybirtokosok, Dr. Parragh Béla és Berkó Sándor járásbírák és Herczog Kálmán nyomdász. Amikor a rendőrség a gyűlés célja után érdeklődött, azt felelték, hogy csupán baráti vacsorára jöttek össze.

2011-04-22T21:50:00.001+02:00

www.miujsaggyongyoson.blogspot.com

Ferenczfalvi

2009-12-02T00:56:00.000+01:00

Kolomano Ferenczfalvi{Ferenczfalvi Kálmán} (1921-2005) estis hungara heroo de la 2-a mondmilito. Li estis premiita de Ordeno de Veruloj de Mondo (Righteous Among the Nations) pro savado de 2000 judoj kaj persekutatoj.

Kolomano Ferenczfalvi servis, kiel ekonomia oficiro en laborserva regimento proksime de Budapeŝto. En oktobro de 1944 li sabotis la komandon de sia ĉefkomandanto, ĉar li ne volis transdoni siajn subulojn al faŝistoj. Li liberigis ĉiujn laborservulojn. Poste li fuĝis al Budapeŝto kun siaj antaŭaj subuloj, kie Ferenczfalvi estigis iun pŝeŭdan unuon el siaj alivestintaj fuĝantoj. Ĝis la januaro de 1945, ĝis liberiĝo de Budapeŝto, li donis falsajn dokumentojn al plurcento da judoj, maldekstruloj, intelektuloj, studentoj.

Post la jaro 1945 Ferenczfalvi retransloĝiĝis al provinca urbo Gyöngyös, kie li loĝis ankaŭ antaŭ la mondmilito, sed sia heroaĵo restis sekreto. En la 1980-aj jaroj unu el siaj savintuloj trovis Ferenczfalvi-on, kaj post tio ĉi en la jaro 1988 li povis transpreni la elitan honorigon en Instituto Yad Vashem (Jerusalemo).

La soldata militbravaĵo estas eterniginta en la dokumentfilmo „La ŝtono plorĝemas”.

2009-08-02T17:08:00.000+02:00

Richter Gedeonról készít filmet egy gyöngyösi rendező

2009. július 31. 14:39 Faragó Zoltán

FILM | Az Ecséden született, majd Gyöngyösön nevelkedett reform-gyógyszerész életéről forgatnak filmet a Mátraalján és a fővárosban.

Richter Gedeon a Mátraalján járt gimnáziumba, majd Nyugaton szerzett korszerű patikusi tapasztalatokat. A XX. század elején forradalmasította a gyógyszergyártást, épp akkor, amikor egyre nagyobb mennyiségű gyógyszerre volt szüksége a magyar egészségügynek. 1901-ben megvásárolta Budapesten az Üllői út és a Márton utca sarkán a Sashoz címzett patikát, ahol organoterápiás gyógyszereket állított elő.

1907-ben Kőbányán, a Cserkesz u. 63 szám alatt felépítette az első magyarországi gyógyszergyárat, melyet vezérigazgatóként irányított. A gyár első nagy sikere az 1912-ben szabadalmaztatott Kalmopyrin volt, a Hyperol nevű fertőtlenítő tabletta pedig az I. világháborúban kapott jelentős szerepet. Az első világháború kitörésekor már 24 gyógyszerszabadalma volt. Ekkor jött azonban a második világégés. A patikust épp 65 éve végezték ki, a Dunába lőtték a holokauszt idején.
- A róla szóló, A Kalmopyrin atyja című alkotás bemutatója ősszel lesz - jelezte a film gyöngyösi rendezője, Kiss Balázs.

http://www.heol.hu/heves/kultura/richter-gedeonrol-keszit-filmet-egy-gyongyosi-rendezo-248524

puky árpád

2008-10-31T12:13:00.000+01:00

Ősbemutatón Az újjászületett város

Faragó Zoltán 2008. szeptember. 22., 16:11
Gyöngyös

A Kultúrházak Éjjel-Nappal programsorozat keretein belül vetítették le először Gyöngyösön a város legendás polgármesteréről, dr. Puky Árpádról szóló 55 perces dokumentumfilmet.
- A film először foglalja egybe mindazokat a mozgóképes vagy fotóemlékeket, amelyek ugyan évtizedek óta megtalálhatóak voltak a városi könyvtár helytörténeti gyűjteményében, vagy a Mátra Múzeum berkein belül, ám eddig nem voltak - példának okáért egy szakkönyv tömörségéhez képest - ennyire könnyen emészthető formában összegyűjtve. A film először tesz kísérletet dr. Puky Árpád életművének, és a város életében a XX. század első felében játszott kulcsszerepének bemutatására. Az 1917-es tűzvész utáni helyreállítás, a mátrai turizmus és idegenforgalom beindulása, a 20-as, 30-as évek gazdasági fellendülése mind-mind megörökítésre került a korabeli filmkockákon, már csak kuriózumként, korrajzként is érdemes megtekinteni a filmet - mondta el a film rendezője, Kiss Balázs.
A két év alatt leforgatott produkció szakmai-történészi munkája dr. Horváth László és Báryné dr. Gál Edit érdeme. Az alkotás a Gyöngyösi Városi Televízió munkatársainak közreműködésében, a városi önkormányzat támogatásával készült el, s a televízió is hamarosan műsorára tűzi.

március

2008-10-31T11:57:00.000+01:00

http://www.heol.hu/index.php?apps=cikk&cikk=129058
Szép tavasz volt -

dokumentumfilm a szabadságharcról

J. M. 2008. március. 15., 07:46

Március 15-én este fél nyolckor mutatja be a Gyöngyösi Városi Televízió (GYTV) azt a saját
gyártású dokumentumfilmjét, ami az 1848-49-es forradalom és szabadságharc helyi eseményeit mutatja be.
Korhű kosztümökben, eredeti helyszíneken forgatta a GYTV stábja "Szép tavasz volt" című filmet, ami elsősorban a tavaszi hadjáratot mutatja be, hiszen a szabadságharcban ekkor kapott fontos szerepet Gyöngyös, mert az ellentámadási sorozat a városból indult.

A gép forog. Az aradi emlékműnél Kiss Balázs rendező és Kerek Zsolt operatőr

– Ennek apropóján egy teljes jelenetet szántunk az 1849. április 1-jei haditanácsnak, melynek során a gyöngyösi Orczy-kastélyban módosították a tavaszi hadjárat tervét. Ekkor a város vendége volt a magyar vezérkar több tagja, köztük Kossuth Lajos is. A jelenet érdekessége, hogy korhű kosztümökben játszanak a színészek – mondta Kiss Balázs, a dokumentumfilm rendezője. Hozzátette: a forradalom és szabadságharc 160. évfordulójáról mindenképpen méltón szerették volna megemlékezni, ezért döntöttek úgy, hogy a korábbi évek tanulmányaiban leírtakat, a kutatási eredményeket egy csokorba szedve filmre viszik.
Az alkotás a forradalom és szabadságharc helyi eseményei mellett arra is rámutat, hogy már a reformkortól, vagyis az 1820-as 1830-as évektől milyen szerep jutott azoknak a helybélieknek, akik nemcsak a megyei, hanem az országos politikát is meghatározták. Ilyen például Török Ignác vértanú és Almásy Pál, aki az országgyűlés elnöke volt a függetlenségi nyilatkozat születésekor.
A rendezőtől megtudtuk: az 1849-es eseményekről kevés archív felvétel állt a rendelkezésükre, hiszen ebben az időben még a fényképezés gyerekcipőben járt, ezért a legtöbb hadi jelenetet eredeti helyszíneken rekonstruálták. A forgatócsoport járt többek között Debrecenben, Komáromban, a Szlovákiában található Ókomáromban, valamint Aradon. A filmre vitt történet hiteles bemutatását szakértők, Hajagos József történész és dr. Kedves Gyula, a Hadtörténeti Múzeum igazgatóhelyettese is segítette. A dokumentumfilmben a gyöngyösi Stúdió, vagy amit akartok színtársulat és a Mozaik színkör tagjai játsszák a főbb szerepeket, a narrátor pedig Kautzky Armand.
A filmhez 5 millió forintot nyert a GYTV az ORTT pályázatán.

A kő zokog

2005-01-25T20:56:00.000+01:00

Értékes alkotás dokumentumokkal

Film készült a gyöngyösi zsidóság történetéről

Dokumentumfilmet készített a gyöngyösi zsidóság történetéről a helyi televízió négy munkatársa. A háromszáz évet átölelő kétrészes alkotást a napokban mutatták be a nézőknek.

S. J.| Népszabadság| 2005. január 25.| nincs komment

A kilencvenperces film az 1700-as évektől 1995-ig, az utolsó gyöngyösi zsidó istentiszteletig követi nyomon a népcsoport történetét, és ezzel egyben a mátraaljai város életének keresztmetszetét is nyújtja. Az archív felvételeket, korabeli dokumentumokat, visszaemlékezéseket tartalmazó film Horváth László történész 1999-ben megjelent, A gyöngyösi zsidóság története című műve alapján készült.

Kiss Balázs, a film rendezője elmondta, hogy azt a folyamatot kívánta bemutatni, ahogyan a zsidóság meghatározóvá vált a város életében, jelentős értékeket hozott létre. Végigkíséri azt a folyamatot, amelynek a vége az lett: a második világháború alatt hogyan jutottak arra a sorsra, hogy jelenleg a városban nem élnek annyian, amennyien istentiszteletet tarthatnának, ehhez ugyanis tíz férfi jelenléte szükséges. A második világháború előtt 2400 zsidó élt Gyöngyösön, a város lakosságának tíz százalékát alkották, és kétezren vesztek el az üldözés következtében. A megmaradtak jelentős része a háború után kivándorolt: a régi és az új, nagy zsinagóga épületében jelenleg irodák, a városi televízió szerkesztősége és bútorbolt működik.

A film négy készítője a gyöngyösi városi televízió munkatársa, akik a Nemzeti Kulturális Alap pályázatán nyerték a filmkészítéshez szükséges összeget, és kilenc hónapos munkával hozták létre a szakértők szerint alapos kutatómunkát tükröző, értékes dokumentumfilmet.

Keresztesi József, a város alpolgármestere szerint meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy minél többen megnézhessék a filmet. Reméli, hogy a város iskoláiban a tanárok megismertetik diákjaikkal Gyöngyös történelmének ezt a részét is. Az alpolgármester azt mondta: azért is szükség van erre, mert ébren kell tartani a lelkiismeretünket, és az egész város közösségének kötelessége ápolni az üldöztetések áldozatainak emlékét, hiszen közülük ezt már nem teheti meg senki. Ezért a zsidótemető karbantartásához szükséges összeget az önkormányzat a költségvetésből fedezi. A városi televízió vezetése pedig annak lehetőségét keresi, hogy az országos televízióban is bemutatható legyen az alkotás.